13.
Éva alig két percet várt, mire meghallotta Miki motorját közeledni. Amikor melléért, leállította a motort és megcsókolták egymást, aztán Éva megkérdezte:
– És most, hova megyünk? Az az igazság, hogy amióta hazaértünk, nem volt időm enni sem.
Miki sandán mosolygott.
– Nekem van rá egy ötletem. Beszéltem rólad otthon, a szüleim szeretnének megismerni. Meghívtak vacsorára. Anyám most főzőcskézik nekünk, addig, ha gondolod, tehetünk egy kört motorral.
Na, hát ez gyorsabban ment, mint ahogy Éva elképzelte. De nagyon örült, belül pedig izgult is.
Felült a fiú mögé a motorra, és elindultak. A parkban kötöttek ki, ahova Miki az első éjszaka csalogatta.
Éva megcsodálta a szobrot nappali világításban is, aztán felültek egy pad tetejére csókolózni.
Mikiből viszont rövid idő múlva megint előbújt a „férfi”.
– Most siessünk inkább haza!
– Nem vacsoráról volt szó? – nevetett Éva.
– De, csak előbb még elvonulhatnánk kis szobám magányába... A vacsora megvár! Menjünk!
Kivételesen a főbejáraton mentek be, mert most már Miki nem akarta a család elől rejtegetni Évát.
Bejutottak a konyhába, és Miki büszkén mutatta be szüleinek barátnőjét. Aztán megkérdezte:
– Zsuzsi merre van?
– Vacsorára hazaér. Kb. öt perc múlva. Most már ne tűnjetek el, inkább megteríthetnétek, amíg én befejezem a rizst.
Éva elmosolyodott Miki fancsali képén. Kútba esett a terve, hogy vacsora előtt még egy kicsit összebújhatnak szobája csendjében.
Kicsit morcosan pakolgatta Évával a tányérokat és az evőeszközöket.
Utálta a házimunkát. Úgy gondolta, neki aztán semmi ilyet ne kelljen csinálnia!
Közben megérkezett a kishugi is. Miki vele is megismertette barátnőjét. Gyorsan felváltotta bátyját a házimunkában. A fiú megkönnyebbülten befészkelte magát a szokott helyére.
Nagyon szimpatikusnak találta egymást a két lány.
Zsuzsi kifaggatta Évát a suliról, aztán elmesélte, hogy ő mit szeretne tanulni. Amikor Éva elmesélte, hogy ma merre járt és mit csinált, a kislánynak felcsillant a szeme, és kérdések özönét zúdította rá:
– És milyen érzés a kamera előtt állni? És tényleg nagyon meleg van azoktól a nagy lámpáktól? És neked kell kisminkelned magad, vagy van valaki, aki megszépít? És hozol majd a fényképekből megmutatni? A képeket egyébként megkaphatod?
Mindenki együtt nevetett Zsuzsi naivitásán. Éva mosolyogva nézett Mikire, akinek nem tetszett annyira, hogy Éva az egész családnak elmeséli az első napot, ahelyett, hogy csak neki mondaná el.
De azért ő is elmosolyodott, amikor ránézett leplezetlenül érdeklődő húgára. Éva pedig röviden próbálta elmesélni, hogy mi történt vele ma délelőtt.
Csak hát mindenki kérdezősködött, ezért egész vacsora alatt ez volt a téma. A szülőket az is érdekelte, folytatja-e vajon iskolaidő alatt is. Bevallotta, erre még nem tud most válaszolni. – Még az sem biztos, hogy a három próbanap után alkalmaznak majd nyár végéig. – De te szeretnéd folytatni, ha felvesznek véglegesen? – kérdezte a mama. – Vagy esetleg iskola után, ha leérettségiztél, szeretnél modell lenni?
– Hát, ezen még nem gondolkodtam. Igazából tovább szeretnék menni főiskolára, de még semmi sem biztos. Bár sok időm már nincs gondolkodni: szeptembertől negyedikes leszek, a jelentkezéseket pedig már januárban le kell adni.
Közben elfogyasztották a vacsorát, és Miki apja egy kis meglepetéssel szolgált: „desszertként” vagy helyette pezsgőt nyitott, és mindenkinek töltött, még a tizenhat éves kislányának is. Aztán felemelte a poharát.
– Akkor hát igyunk a fiatalokra, a már elért és a még kitűzött sikereikre, a boldogságukra, és a miénkre is! Egészségetekre!
Koccintottak. Végre Miki is mosolygott, és Évával megfogták egymás kezét.
– Apa, ez úgy hangzott, mintha egy esküvői pohárköszöntő lett volna!
– Nagy baj lenne, ha az esküvőtökön is elmondanám?
– Nem, igazából örülnénk neki.
– Akkor ezt megbeszéltük. Itt találkozunk.
Mindenki nagyot nevetett. Éva fel sem fogta elsőre, miről beszélnek. Mikinek azonban csillogott a szeme, amikor ránézett, és a szülők előtt megcsókolták egymást, mire azok tapsolni kezdtek.
Aztán visszavonultak Miki szobájába. Ott tovább csókolóztak, aztán Miki bezárta az ajtót, hogy ne jöhessen be senki.
Éva azonban zavarban volt most, hogy a szülők ébren voltak, és mindenki ott nyüzsgött a lakásban.
– De nem fognak ránk nyitni. Ha valaki be akar jönni, kopog. És megvárja, amíg felöltözünk.
Csókjai hatására a lány végre feloldódott, és átadták magukat a szerelmeskedés örömeinek.
Ez egy igazán jól sikerült este volt. Éva csak nagyon későn indult vissza Szilviékhez.
– Hazavihetlek?
– Örülnék neki. De nem mehetnénk inkább gyalog? Nyár van, sokáig tart a nappal, és rövidebb az éjszaka.
– Nélküled így is elég hosszú. Sokszor nem tudok aludni miattad!
Éva nevetve csókolta meg.
– Sajnálom, ezzel én is így vagyok!
– Nincs kedved itt maradni? Legalább egyszer kialudnánk magunkat!
– De ha együtt aludnánk, akkor sem aludnánk!
– De legalább itt lennél velem!
– Majd legközelebb. Mondjuk pénteken vagy szombaton? Úgyis megyünk diszkóba, nem?
– Hogyne mennénk! És akkor pénteken velem alszol?
– Ha szeretnéd.
– Remélem, hogy te is ugyanígy akarod, mint én.
Éva elbúcsúzott Miki szüleitől, megköszönte a meghívást, és elindultak Szilviék felé.
– Tudod, mi jutott még eszembe? – kérdezte Miki útközben. – Az, hogy pénteken is randizhatnánk. Moziba, vagy egy hamburgerre beülhetnénk valahova.
– Oké. Akkor viszont a holnap estét hagyjuk ki, pihenjünk. A péntek, szombat éjszaka a miénk. Vállalod, hogy megnézed a moziműsort?
– Én jobbat tudok. Úgyis a városban dolgozol holnap, megnézhetnéd te, hogy ott mit játszanak, és átmennénk oda.
– Motorral?
– Nem, apámtól elkérném a kocsit.
– Na, ez egy tök jó ötlet. Csak ketten megyünk?
– Persze, a többiekkel majd találkozunk szombaton! Most legyünk egy kicsit kettesben! Viszont ha holnap nem találkozunk, este felhívlak, hogy mi van a mozival!
– Rendben.
Közben lassan odaértek Szilviék házához.
– Nem jössz be egy kicsit?
– Már késő van. Akkor holnap hívlak.
Pár percig még búcsúzkodtak, aztán Miki elindult hazafelé, Éva pedig az örömtől mámoros arccal lépett be barátnője szobájába, és mesélni kezdett.
