Másfél évszázadnak a távlatából,
amikor is az életből távoztál,
most jelenik csak meg a nagyságodból
minden, amit megállított e halál.
Kérdezhetném bátran, hogy mi lett volna,
ha akkor a csatában mégsem halsz meg,
nagyságodat tovább növelted volna,
vagy csak a későbbi szenvedéseket?
Izzó szempár és nyugtalan természet;
ami hajtott egy egész életen át
minduntalan, s ami főleg jellemzett,
mindig kerested a Világ igazát.
Bátran olvadtál be a magyarságba
és büszkeséggel vallottad, hogy az vagy,
magad gazdagítottad nagyságába
azzal, amit sugallt az a forró agy.
Születésed terének a helyessége
adta meg az így vállalt identitást,
a magyarok szabadságszeretete
pedig, egy korai eszmefuttatást.
Próféta voltál így abban a korban,
évszázadokkal előre láttál már,
egyenlőség hirdetés akkoriban
tudott, hogy csakis a szabadsággal jár.
Így a szeretet az egyenlőségben
elveti a sok fajta zsarnokságot,
biztos zálogaként így a fejlődésben
kívántál igaz Világszabadságot.
Parázs szemeiddel előre láttad,
hogy csakis egy szabad nép képes arra,
hogy véghezvigye azt, mi nyomja vállad,
és ne csak csodálkozzon a világra.
Te mindig a tettek embere voltál,
amíg meg nem állított ez a halál,
de eszméd időszerűvé vált mára
és a megvalósulás útját járja..
Adott türelmetlenséged, gazán
akadály lett volna életed folytán,
szenvedtél volna már a valóságtól,
hogy távolodnak eszméd világától.
Számodra a halál csak megváltó volt,
korodban eszméd időszerűtlen volt,
jelenben is legtöbb eszméd csak fáklya,
utalva a felmerült problémákra.
Ha élnél, látnád eszméd helyességét,
szabad munka és egyéni szabadság
biztosítja világunk fejlődését,
mert haladásunk erre már bizonyság.
Ismeretes az, hogy szabadság nélkül
a zsarnokság mindenkor felül kerül, .
méltányosság minden embernek kijár,
igazságtalanság orvoslásra vár.
Korodban nagy voltál és nagy is maradsz,
évszázadokon babérokat aratsz
eszméidnek időszerűségével, .
ezzel személyed elismerésével.
