Erős emberi vágy, hogy csúcsra jussál,
habár tehetségedet felülmúlja,
mindent megteszel ennek érdekében,
lehetőségeket összekapcsolva.
A művészetek nagyon csábitok,
álmodozol, hogy tulajdonosa legyél,
bár érzelmeid,ezek irányába,
inkább fékeznek, mint serkentenének.
Hogyha bírod századunk technikáját,
az informatikát,mely csodás eszköz,
algoritmusai csoportosítanak,
véletlenszerűen összekapcsolnak.
Színes tinta sugarak a sornyomtatón,
kontraszt és fényes tüneményekben,
alakzatok alakulnak ilyenképpen,
amelyek egy festőnek sem lenne szégyen.
Hangok, különböző hangközökkel
és a frekvenciáknak özönével,
erősségüknek a változása,
a zenének egy új műfaja.
Csoportosított szavak rendszerében,
ahol a ritmus tökéletes,
amikor hallgatod egészében,
már tartalmilag nagyon rémes.
Szövegek,festés és zenei hangok
jelenthetnek meg folytonosan,
de akárcsak, mint divathóbortnál,
nem leled soha az értelmét.
Érzelmileg nincs semmi hatásuk,
nem szabadok a képzeletnek,
és nincs semmi mondanivalójuk,
amelyre mindig nagyon vágyunk.
A tökéletesség nem művészet,
mert csak a technika szülöttje,
érzelmeidet nem borzolja,
a művész lelkét nem hordozza.
Kilátástalan amire számítsz,
vágyakozásaidat csak fékezi,
egészében véve értéktelen,
elvárásaidat csak terheli.
Ráhangolódás nélkül semmi,
hisz nincs művészi frekvenciája,
így a lelked nem telitörik,
ábrándozásod sem szárnyalhat.
Mivel a művész szelleme szárnyal,
valós érzelmeknek a tárháza,
az ember egyéni játékával,
mozaikokból lesz álomvilága.
Egyéni érzelem alakul ki,
mely egyéniségedet feltölti,
lelki gazdagságodat tükrözi,
miáltal az örömödet fedi.
