[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 316
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 317

Jelen:
Tagi infók ender Küldhetsz neki privát üzenetet ender ender


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Egy szudétanémet nagypolgár (Ferdinand Blumentritt 1853-1913)


Ferdinand Blumentritt életét két cél irányította: egyik a XIX. század II. felében kibontakozó Fülöp-szigetek iránti érdeklődés, kutatás koordinálása, ...


... a másik pedig a leitmeritzi és a város vonzáskörzetébe tartozó szudétanémet polgárfiatalság hazafias nevelése

Dr. Lea Katharina Steller (geb. Virághalmy):

Egy szudétanémet nagypolgár kapcsolathálója (Ferdinand Blumentritt 1853-1913)
(Rezümé a megjelent kötetből)


Néhány évvel ezelőtt érdekes könyvre bukkantam a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Keleti Gyűjteményében. Harry Sichrovsky professzornak, a Ludwig-Boltzmann-Institut für China- und Südostasienforschung külpolitikai referensének Ferdinand Blumentrittről írott munkájára gondolok, amelynek alcíme: „An Austrian Life for the Philippines”. A Manilában, 1987-ben kiadott kötet rendkívül olvasmányos, népszerű ismeretterjesztő formában íródott, s hiánypótló munkának tekinthető. Problémám kizárólag a könyv címével van – Ferdinand Blumentritt ugyanis nem volt osztrák.

A biztonság kedvéért utánajártam a német nyelvű eredetinek: „Der Revolutinär von Leitmeritz. Ferdinand Blumentritt und der philippinische Freiheitskampf”. Ez már közelebb jár az igazsághoz, utalva az Elba jobb partján lévő, 20 ezer lakosú kedves szudétanémet kereskedő-, katona- és hivatalnokvárosra, katolikus püspöki székhelyre. Az erdős dombvidékkel koszorúzott, 1227-től városi joggal bíró, erősen klerikus település mindig nyitott volt a világ bármely részéről érkező katolikusok előtt. Itt született például az olaszból németté vált híres barokk építész, Ottavio Broggio, akinek munkáját többek között a Szent István vértanúnak szentelt püspöki székesegyház örökítette meg az Elbapart magas teraszán. Ebben a városban telepedett le az 1773-ban a jezsuitákkal együtt Manilából elűzött Fülöp-szigeteki neves spanyol gyarmatosító „de Alcaraz” család is. A mediterrán szépségű Dolores de Alcarazt vette feleségül a Bodeni tó partjáról származó, Budavár 1686-os visszafoglalásánál érdemeket s földet szerzett, majd Komáromban letelepedett katonacsalád egyik leszármazottja, Franz Blumentritt. Szép házasságukból több gyermek született, de náluk kapott a kor szelleméhez képest igen nyílt, akkomodációra épülő, felszabadult jezsuita nevelést – a nevét később Blumentrittről Virághalmira magyarosító – ükapám is, komáromi szenátor édesapja 1831-es kolerahalálát követően. A leitmeritzi és a prágai, a spanyol gyarmatosítás több évszázados, különböző Fülöp-szigeteki törzsektől származó tárgyi emlékeket őrző nagypolgári ház mély hatással volt a fiúkra. Ükapámra is, aki a későbbiekben a Vasárnapi Újságban több cikket is közölt név nélkül Délkelet-Ázsiáról. De egy egész életre egyértelműen csak Ferdinand, Dolores de Alcaraz unokája kötelezte el magát a téma iránt.

Ferdinand Blumentritt, a Károly Egyetem földrajz-történelem szakának elvégzése után a leitmeritzi főreál tanára, majd 1900-tól haláláig annak igazgatója lett. Életét két cél irányította: egyik a XIX. század II. felében kibontakozó Fülöp-szigetek iránti érdeklődés, kutatás koordinálása, a másik pedig a leitmeritzi és a város vonzáskörzetébe tartozó szudétanémet polgárfiatalság hazafias nevelése.

Jogosan merülhet fel a kérdés: mi köze volt a németeknek a múlt században ehhez a térséghez? Hiszen a II. Fülöp spanyol királyról elnevezett szigetcsoport 1565-től 1898-ig spanyol gyarmat volt, majd amerikai s japán. Malaysia brit fennhatóság alatt volt, Indonézia pedig holland kézben. Mégis, José Rizal, az 1896-ban kivégzett filippin nemzeti hős, 1887-ben, egyik Blumentritthez írt levelében ezt olvashatjuk: "Finden Sie nicht – sagte ich (azaz Rizal) meinem Landsmann – daß es ein wenig traurig ist, diese uns betreffenden Kenntnisse vom Auslande zu erhalten? – Ja, Dank den deutschen Gelehrten bekommen wir einige genaue Nachricht über unser Volk, und wenn alles zu Hause zerstört sein wird, müssen wir nach Deutschland herschiffen um die Museen zu besehen, um die deutschen Bücher zu durchblättern: das ist traurig, aber es muß so sein!" Ezek a kutatások azonban nem függtek össze Otto von Bismarck német kancellár által megindított birodalmi gyarmati politikával. Tanusíthatja ezt Rudolf Virchow, a híres pomerániai antropológus, patológus, valamint gyógyszerészet-történész, dr. Rizal tanára, aki a Reichstag liberális képviselőjeként többször lépett fel, és szavazott a porosz gyarmatosítási tervek ellen. Az őt atyai barátként tisztelő Blumentritt pedig így vallott 1889-ben: "aber jenen, die, nur weil sie hörten, daß ich ein Deutscher bin, glauben, daß ich ein deutscher Untertan bin, und deshalb ein Agent Bismarcks – denen sollte ich eine Lektion in Geographie geben... Liebe Freunde: die Deutschen bewohnen nicht nur den größten Teil von Deutschland mit 42 Millionen Menschen, sondern auch ein Drittel der Schweiz, das gesamte Luxembourg, ländliche Gebiete Hollands, die preußischen Städte im Baltikum etc. Von den 38 Millionen Einwohnern von Österreich-Ungarn sind 10 Millionen Deutsche. Ich bin solch ein Österreich-Deutscher..."

A német tudósok "orientálódása" tehát nem nagyhatalmi, politikai tényezőkkel magyarázhatóak, hanem az összehasonlító-történeti nyelvészet fejlődésével. Franz Bopp és Jacob Grimm mellett főként Wilhelm von Humboldt-ra gondolok, aki sikeresen alkalmazta az elődei által kidolgozott új módszert a maláj-polinéziai nyelvek összehasonlító tanulmányozásában. Természetesen Blumentritt sem vonhatta ki magát a Humboldt-i eszmerendszer alól, amelynek fő éltetői a német romantika, Herder, Kant és Hegel voltak. Első komoly nyelvészeti munkája 1882-ben jelent meg „Vocabular einzelner Ausdrücke und Redensarten, welche dem Spanischen der philippinischen Inseln eigenthümlich sind” címmel. A mű megírásához Blumentritt felvette a kapcsolatot dr. Hendrik Kernnel, a Leideni Egyetem indonéz nyelvi stúdiumokat vezető indológus tanárával, Georg Alexander Wilken professzorral, a leideni Koninklijk Instituut voor Taal-, Land- en Volkenkunde könyvtárának vezetőjével, valamint Hans Georg Conon von der Gabelentz-cel, aki Lipcsében a keletázsiai nyelvészet professzora volt ekkor. A munkához további segítséget Pardo de Tavera-tól, a mexikói bíborosnak rokonától, valamint Labhart-Lutz úrtól, az Osztrák-Magyar monarchia manilai nagykövetétől kapott. Így Blumentritt 1885-ben további kiegészítést jelentethetett meg könyvéhez. Nehéz dologra vállalkozott ezzel Blumentritt, hiszen a nyugat maláj-polinéz nyelvekhez tartozó Fülöp-szigeteki nyelvek három nagy csoportja (északi, központi és déli) még további csoportokba oszthatóak: a központi Luzon-szigeteki, az észak-mindoro-szigeteki, az észak luzon-szigeti, a központi-Fülöp-szigeteki, a kalamian, a palavano és a dél-mangjan nyelvre. A ma közvetítő nyelvként szolgáló tagalog nyelv az észak-luzon-szigeteki nyelvek déli csoportjához tartozik. Érdekes nyelv – szanszkrit, dravida, arab, kínai és természetesen spanyol kölcsönszavakkal.

A szótárszerkesztés után Blumentritt kapott néhány érdekes kéziratot Manilából: az egyik ősi nyelven íródott, spanyol ferencesek által használt katolikus katekizmus volt. Ezt dolgozta át Blumentritt ilongota nyelvre, ami valamivel modernebbnek számított akkoriban. Ekkor indultak meg beszélgetései, levelei Hugo Schuchardt-dal, akinek későbbi, "Wörter und Sachen" módszere ekkor már kezdett körvonalazódni. Ennek lényege: a szavak vándorlásában (itt a kölcsönszavakra gondolok) nem elegendő pusztán csak a megfelelő korban működő és ható hangtörvényekre és esetleg a szó jelentésére támaszkodni, hanem a nyelvi tények tanulmányozásán kívül vizsgálni kell a szavaktól jelölt "dolgokat és tárgyakat". Természetesen itt számolni kell még művelődéstörténeti tényezőkkel is. (Megjegyzendő, hogy hasonló elméletet dolgozott ki egy jezsuita misszionárius, az Ateneo professzora Manilában, Pater Heras is.) Hugo Schuchardt professzor hagyatékát nemrégiben Grazban feldolgozta egy kolléganőm. Így Blumentritt és Schuchardt levelezése már hozzáférhető.

Barátjának, a fiatal Hans Meyer geográfusnak (ő jutott fel elsőnek 1889-ben a Kilimandzsáróra) és édesapjának, Hermann Julius Meyernek, a Hildburghauseni Bibliographisches Institut tulajdonosának (ez az a cég, amelyik a MEYER lexikont adja ki) biztatására Blumentritt összeállította a többkötetes „Bibliotheca Philippina”-t. Ez a teljességre törekvő bibliográfia tartalmazza a Fülöp-szigetekre vonatkozó összes nyelvészeti, földrajzi, néprajzi, történelmi és természettudományi tárgyú nyomtatványt és kéziratot. A mű megjelenése után rögtön gratulált neki a berlini múzeum néprajzi gyűjteményének nagyhírű orosz származású vezetője, Fedor Jagor néprajztudós.

De felfigyeltek Blumentrittre földrajztudós kollégái is. A „Petermann's Mittheilungen”-ben megjelent „Versuch einer Ethnographie der Philippinen” ugyanis nemcsak néprajzi, hanem geográfiai szempontból is a térséggel foglalkozók alapvető kézikönyve lett. Számos megrendelést kapott, különböző tanulmányokra, pl. „Die Goldfundstellen auf den Philippinen und ihre Ausbeutung” vagy a „Die Erdbeben des Juli 1880 auf den Philippinen”. Blumentritt munkatársai a bécsi Vincenz Haardt von Hartenthurn és az eredetileg breslaui, majd manilai kémikus, Alexander Schadenberg voltak.

Rövidesen Ferdinand Blumentritt tagja lett a Militärwissenschaftlicher Verein in Theresienstadt-nak is. Számos katonai témához kellett hozzászólnia, pl. a „The Washington Sentinel”-ben 1900-ban. Az „America and the Philippines” c. cikkében a spanyol-amerikai háborúból győztesen kikerülő, Fülöp-szigeteket elfoglaló Amerika számára azt ajánlja, hogy felépítésében a magyarországi honvédsereghez hasonló katonai szervezetet építsen ki ott. Blumentritt szimpátiája a magyar honvédség iránt még 18 éves korára datálódik, amikor az 1871-es híres váci királygyakorlaton nézőként részt vehetett ükapám oldalán. Virághalmy Ferenc akkor a Honvédelmi Minisztérium elnöki osztályának I. csoportjában dolgozott. Ezen a hadgyakorlaton mutatkozott be a fiatal m. kir. honvédség, a közös hadsereggel együtt. A manőveren Ferenc József császárt Kuhn közös hadügyminiszter kísérte, porosz, svájci, belga, angol és olasz megfigyelőkkel együtt. A döntő bemutatkozáson a kivezényelt 70 ezer főnyi magyar honvédség hősiesen állt helyt, ami nehéz feladat volt, ugyanis Weisz Ábrahám szállító hanyagságából nem kaptak élelmet. Az első nap még eltelt valahogy, a második nap letarolták a kukoricatáblákat, s megitták a gödi esperes összes borát. A harmadik nap pedig ellopták a markotányosnő kocsiját, amelyben a kisfia aludt. A zűrzavarban elveszett kisfiú valahogy átkeveredett az "ellenséghez". A becsületüket, s a kisfiút mentő gyalogos huszárok ijedt, elszánt rohama szinte elsöpörte a meglepett közös hadsereg egyik századát. A sziléziai származású, de Budán állomásozó Bolberitz Lajos cs. és kir. vezérőrnagy nem árulta el a honvédsereg rettenthetetlenségének okát, ezért méltán dícsérhette honvédseregünket a világsajtó. Ki gondolná, hogy a Fülöp-szigeteken a századfordulón ennek köszönhetően jöhetett létre egy felépítésében hasonló hadsereg?

De Ferdinand Blumentritt alapvetően mégis történész volt. Érdekes, alapkutatásnak számító munkája a „Holländische Angriffe auf die Philippinen im XVI.,XVII. und XVIII. Jahrhunderte”, vagy a „Die Chinesen auf den Philippinen”. Én ide sorolom a spanyol nyelvű mitológiai szótárát is, számos történelmi utalása miatt. Munkája nagy visszhangra lelt a jezsuiták körében, de vitára ingerelte a püspököt is, Leitmeritzben.

Harry Sichrovsky professzor Ferdinand Blumentrittről írott könyvét Rizallal való ismeretségére, majd szoros barátságára szűkíti le. José Rizal 1861-ben született Luzon szigetén, Manilától nem messze. Édesapja jómódú volt, saját emeletes házában nevelhette 11 gyermekét, akiknek a bennszülöttek számára szóló legjobb nevelést biztosíthatta. A Fülöp-szigetekről 1773-ban elűzött és betiltott Jézus Társaság csak 1852-ben térhetett vissza, ám nem kapta vissza birtokait, jövedelmeit. A domonkosokkal, Ágoston-rendiekkel és ferencesekkel ellentétben tehát a jezsuitáknak nem fűződött érdekük a filippin papság üldözéséhez (mivel filippinók nem léphettek be a szerzetesrendekbe), és egyáltalán semmilyen anyagi érdek, hatalmi befolyás nem érintette őket a Fülöp-szigeteken. Manilai kolégiumukban, az Ateneoban, amelynek a Rizal fiúk is diákjai voltak, elsőként vezették be az országban a természettudományok és az antik filozófia oktatását. A legtöbb tanár ezen kívül jelentős spanyol és német tudós is volt.

1872-ben Manilától nem messze felkelés tört ki, amely összekapcsolódott a fehér bőrű papság reformmozgalmával.. Ennek – s nem a felkelésnek – volt egyik szellemi irányítója José Burgos jezsuita atya, az Ateneo tanára, akit kivégeztek. Pasiano, José Rizal bátyja is részese volt az eseményeknek, ezért édesanyjukat bosszúból, koholt vádak alapján letartóztatták. A börtönben megbetegedett, s elvesztette a látását. A fiatal José a papi hivatás helyett ekkor hamis útlevéllel elmenekült az országból. Madridban fejezte be egyetemi tanulmányait az orvosi és a filozófiai fakultáson. Európa hírű szemészorvossá küzdötte fel magát, 11 európai nyelvet tanult meg, valamint néprajztudós és történész lett.

Blumentrittel 1886 júliusában ismerkedett meg. Blumentritt mindenben támogatta őt, háza mindig nyitva állt a félvér fiatalember előtt. Mély férfibarátságuk 10 évig tarthatott csak. (A legfrissebb kutatások szerint ez a kapcsolat Rizal részéről homoszexuális volt. Erre azonban semmiféle bizonyíték sincs, s részemről nevetségesnek tartom, mivel Rizal azért nem nősült meg, mert eredetileg papnak készült.) A hazájába visszatért José Rizal 1896 december 29-én hozzá írta utolsó levelét: "Prof. Fernando Blumentritt - My dear Brother, when you receive this letter, I shall be dead by then. Tomorrow at 7, I shall be shot; but I am innocent of the crime of rebellion..."

Blumentrittet mélyen megrázta barátja s szellemi tanítványa kivégzése. Egy szudétanémet város szellemi vezéreként vérbeli liberális volt, a gyarmatosítás ellenzője, katolikus reformgondolkodó, akitől távol állt a rasszizmus legcsekélyebb jele is. Szudétanémetként ugyanolyan embernek tekintette az "indio" Rizalt, mit bárki mást. Mai gondolkodók szerint a múlt század nemzeti liberalizmusához közel állt a szűk eliten belüli egyenlőség szociálisan nem értelmezhető kategóriája. Blumentritt valóban még éretlennek tartotta a filippinókat (több évszázados elnyomásuk után) a függetlenségre, de azt vallotta, hogy mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy képezhesse magát – s ha tehetséges, az állam, a közösség, a polgári nemzet érdeke, hogy számára munkát, életteret biztosítson azért, hogy aztán hasznára lehessen hazájának. Amelyik ország ezt nem teszi meg, az Blumentritt szerint nem méltó, nem érett a függetlenségre. Ezt hirdette, tanította igazgatóként, a spanyol királyi udvar Katolikus Izabella lovagjaként, a madridi és a bécsi Geográfiai Társaság tagjaként, amszterdami, limai, tokiói és berlini társaságok, valamint a párizsi Indokína Akadémia tiszteletbeli tagjaként. 1913-ban halt meg.

Ugyanebben az évben egy fiatal ösztöndíjas kutatta Bécsben az Osztrák-Magyar monarchia nemzetiségi problémáit. Naplójába a következőket írta: "Recht auf Selbstbestimmung, das heißt nur die Nation selbst hat das Recht, ihr Schicksal zu bestimmen; niemand hat das Recht, sich in das Leben einer Nation gewaltsam einzumischen... Die Nation darf sich nach eigenem Gutdünken... einrichten. Sie hat das Recht, zu anderen Nationen in föderative Beziehungen zu treten – sich gänzlich loszutrennen. Die Nation ist souverän." Ha valóban megszívlelte volna ezeket a gondolatokat, akkor talán 3 millió szudétanémet sorsa is másképpen alakulhatott volna. De nem tette. Az Osztrák-Magyar monarchia (a "népek börtöne") ösztöndíjasa ugyanis a későbbi Joszif Visszarionovics Sztálin volt.

Ideje: Július 19, kedd, 23:43:40 - steller

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Dolgozat

"Egy szudétanémet nagypolgár (Ferdinand Blumentritt 1853-1913)" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds