Fullextra.hu - Hogyan írok verset? III. rész

Nos, a legnagyobb költők nem voltak ilyen finnyásak (vagy kevésbé). Lehet, hogy ezért jutottak oda?

Hogyan írok verset? III. rész

6. A hozzáállás

Érdekes – nekünk, verselőknek – a hozzáállásunk a verstanhoz, az elmélethez. Valahogy úgy néz ki sérthetetlenségünk, mintha a verstannak kellene majd bennünket megtanulnia. Nem kell ezen mosolyogni. Én is hasonlóan gondoltam, és akkor „ért a kezem a bilibe”. Megtévesztjük saját magunkat. Kedves lelkünknek, ha a környezet érzelmi pátyolgatása, szakmai hozzá nem értése locsolgat bennünket... Nagyon kellemes ez a pozíció, csak a legkevésbé sem hasznos, és nem igaz (legtöbbször). A helyzet idillikus és egy kissé utópisztikus, csak az a baj vele, hogy blődli, görbetükrös valóság, amely az önámítás kategóriába tartozik. Persze mondhatjuk, hogy az élet más területein is hasonló a helyzet. Mondhatjuk, de minek és kinek...? Mindamellett azért fontosak ezek a pillanatok is, mert új lendületet adhatnak, csak nem szabad túlzottan ráülni ezekre. Legalább ott belül tisztában kell lennünk magunkkal.

Nos, a legnagyobb költők nem voltak ilyen finnyásak (vagy kevésbé). Lehet, hogy ezért jutottak oda?

Nem igazán szeretem a más területről vett példákat, mégis megemlítem, hiszen szinte kézzelfogható a párhuzam. Évtizedekig, századokig játszottak a cigányzenekarok, prímások kotta nélkül. Remek zenészek voltak, pedig csak az „Istenadta” tehetségük, hallásuk volt a kötöttség zenéjükben. Mégsem bántotta a fülünket. Édesapám zenész volt. Egy prímással - a civil munkahelyén - együtt dolgozott, aki mindig mondogatta: „Könnyő magónak instállom, kottábú, de nekünk fej nékű...” Ez a prímás egy életen át dolgozott azért, hogy a fia zeneiskolát végezhessen (ma a száztagúban játszik) és „kottábú húzza”. De ugyanilyen hasonlat, hogy a nagy zongoristák, szólisták is szájtátóan játszanak kotta nélkül, mégis abból jutnak el erre az átszellemült szintre, pedig nem három szótagról van szó.

7. Minimum

Az 1960-as években – gépésztechnikusként, később lövészként – nehéz volt a manufakturális módszerrel a verslábak, kolónok keresése számomra, ezért kezdetben az egyszerűbb szerkezeteket részesítettem előnyben.

- jambikus vagy trocheuszos kicsengés, (nagyon ritkán egy-két daktilusz, anapesztusz),
- az ennek megfelelő szonett, oktavia, stanza verselés
- vagy csak simán szótagszámláló,
illetve rímes szótagszámláló;
- és természetesen szabadvers.

Ezekben gondolkodtam, elfogadva tanítóm, Ervin bátyám tanácsát. Eddig terjedt akkori tudományom. Ezt Ő úgy nevezte el, hogy VERSELŐI MINIMUM . Én ma is vallom, hogy ezeket az alapokat meg kell járni, be kell tartani ahhoz (akkor kicsit berzenkedtem ellene), hogy esetleg reményteljes lehessen a folytatás. És még ez sem garancia semmire. Hiszen helyzet is kell, ami már sokkal inkább összetett.

Szintén a minimumhoz tartozik, hogy ha kötött verselést választunk, akkor vagy a szótagok számának egyezése (megfelelő periodikus váltakozása – nem keverendő össze a változással -), vagy a sorvégi rím (asszonánc) jelezze ezt.

Természetesen, fontos volt ebben az időszakban is a magyar nyelvi sajátosságoknak megfelelő jambikus kicsengés, esetleg a trocheuszos. Bevallom őszintén, nagyon nehezen álltam bele az ügybe. Hatalmas értetlenséggel, ámulattal szemléltem, amikor kijavította esetlenül ejtett hibáimat.

Azt hiszem, összefüggés van Ervin bátyám (nem igazi, csak kedveskedő megszólítás a bátyám) halála, és verselmélet elleni lázadásom között. Bár leginkább a társadalmi háttér gyökeres változás és a hivatásváltás játszott abban szerepet, hogy sem időm, sem indíttatásom, sem pedig lehetőségem nem volt a verstani alapok továbbvitelére, csiszolására.

2002-ben aztán újrakezdtem. Sokat dolgoztam, és ma is sokat dolgozom azért, hogy legalább a magam által támasztott legegyszerűbb MINIMUM-nak megfeleljenek a régi versek, és újat már nem írok ezek figyelmen kívül hagyásával. Sokkal nehezebb segítő nélkül.

8. A segítő kéz

Mint már említettem, volt segítőm a kezdetek kezdetén. Ez nagyon jó és megnyugtató, hiszen gyakorlati tanácsok nélkül szinte lehetetlen ezeknek az alapoknak a könnyed megtanulása, hát még az alkalmazása. A segítséget érdemes elfogadni, és főként építhetünk is arra, hiszen általában önzetlenségről van szó, nem nem pedig érdek menti dédelgetésről, ledegradálásról.

Az én segítőm abszolút amatőr volt, mégis felnéztem rá, hiszen olyan verstani ismeretekkel rendelkezett esztergályos létére, ami nagyon sokunknak csak álma. Sosem fogom megtudni, hogy hol szerezte ezt a tudást, mert kettőnk kapcsolatában ez nem volt lényeges. Akkor. Ma már azt mondom, azért jó lett volna megtudnom. Azonban akkor másként láttam a világot, mint ma. Ervin bátyámnak sosem jelent meg könyve, sosem publikált sehol, verseit az emlékkönyvek, szocialista brigádnaplók, levelek őrizhetik, ha valahol még léteznek. Nekem sincs egyetlen sor emlékem se. Nagyon sajnálom.

9. Néhány szép példa (Hogyan olvasom mások versét?)

Kötött, szótagszámláló, rímes verselés

A Fullextra portál egy hatalmas lehetőség. Lehet élni vele. Néhány remek példát szeretnék hozni arra, hogy miért érdemes a verstannal foglalkozni, miért fontos az alapvető szabályok betartása.

Netelka: Nyáréji hervadás

Egy ideje minden az éjbe menekül
az unalomig forró, tikkatag nyárból.
A Hold hűvös, kietlen hegytetőre ül,
és csatakos szőrű bárányokat számol.

A gondolat nehéz, akár a verejték,
a hőség az elmét szűk abroncsba fogja.
Nem álmok születnek, csak bizarr rémmesék,
s vonyítva sír a város megannyi korcsa.

A vers is szűköl, s önjelölt, lázas poéták
homlokán bágyatagon hervad a babér.
A korahajnal már a háztetőkre hág,
mire minden múzsa a Parnasszusra ér.

Döbbenetesen szép sorok. A mindannyiunk lelkén doboló képek ezek. Magával ragadják az olvasót, elementáris erővel forgatják tekervényeinket. Ami nagyon kiemeli ezt a verset, az az, hogy nem csak az irodalomhoz közelállók, de a hétköznap embere is katarzist élhet meg olvasásakor, mert a felületi érthetősége éppen úgy kézzelfogható, mint a belső, mélyebb értelmezés.
Ez a vers azért is áll nagyon közel hozzám és kedves lelkemnek, mert hatalmas ötvözete a verselésnek. Ugyanakkor az általam elvárható formai, verstani követelményeknek is megfelel, hiszen én az előző versmegítélés után, még a következő lépcsőt sem hagyom ki.

Hogyan is áll verstanilag ez a Neti-vers?

Rímek, hangsúlyok, súlypontok:

- ugyan vannak benne ragrímek, mégsem tűnik fel, mert a ragrím ennél a versnél lételemmé lép elő, és igen kemény súlyozását, nyomatékát érvényesíti a sorok végén. Ha végignézzük a sorokat , mindegyiknél érzékelhetjük a részegység nyomatékát a sorvégi rímeken.

Használt verslábak, kólonok és a mondandó közötti összefüggés:

- magyaros megközelítése a témának ez, hiszen a vers alapvetően jambikus kicsengésű, mint maga a nyelvünk. Természetes velejáróként anapesztuszok is szolgálják a pontos kifejtést.
- A téma és a verslábak teljes egységben fejezik ki a vers hangulatát, és nem rejtik el az alkotó érzelmeit sem. Nagyon jól összecseng itt a verstan és a mondanivaló.

Szótagok:

- a vers 12 szótagos felépítésű (felező hatos). Ez a balladai jelleg magában a versben is tetten érhető.
- Most sokan felhorkannak; Hiszen ebben hiba van, mert az utolsó versszak első sora 13 szótagos. Igaz is lehetne, de... Ebben az esetben (a nagy költők is előszeretettel alkalmazták ezt) a szótagszám eltéréssel az alkotó ezt a sort ezzel is ki szerette volna emelni a versből, hiszen a vers legfontosabb, legütősebb sora:

„A vers is szűköl, s önjelölt, lázas poéták” …

- Ez a sor magáért beszél. Ezt a verset ezért kellett megírni.

Neti versén keresztül szerettem volna érzékeltetni, hogy én is hasonlóképpen igyekeztem, igyekszem megfelelni az alapvető követelményeknek, amelyek olyan ötvözetté képesek gyúrni a verset, mint ez a példa.

Aztán nézzünk egy szabadverses példát:

Captnemo: Hét nyárfa

Az a hét sudár nyárfa… az állomással szemben.
Mint kik sosem érkező vonatra várnak csendben.
Istenem! Hogy megöregedtek. Koronájuk mára
megfogyatkozott, itt-ott már bizony száraz ágak
merednek a semmibe. De én még emlékszem… régre!
Amikor ifjún, karcsún törtek fel, szinte fel az égre!
Valamikor, rég… Ahogy a vonathoz siettünk egyszer
apámmal, ő a karján vitt, fáradhatatlan lendülettel.
Pedig már elég nehéz lehettem, úgy négy évesen.
Másra nem is emlékszem. Csak ez a nyárfás kép
maradt meg bennem. Meg Apám erős karja még.
És hogy egyszer, egy télen, csúszkáltunk a jégen!
Mi ketten. És a hét nyárfa, óriásként, fehéren
a zúzmarától, nézte, ahogy versenyben egymással
csíkot húztunk a bakancsunkra vert patkóvassal…
Évek szaladtak el a fák felett s alatt. Látták a nyárfák,
amikor lányaim, s fiamat vittem karomon, az állomás
felé. Nincs már tó, jég, apám is elment már rég.
Vigyázzuk emlékeinket. A nyárfák, az a hét…meg én.

Azt gondolhatnánk, hogy ebben aztán mindannyian otthonosan mozgunk. Szabadvers. Azt ír az ember, ami éppen ott csorog a tolla hegyén, de... Nem.

Élénk emlékek sorakoznak – élettapasztalatba rejtve -, szánalmas elmúlás, szívszorító képek, egyetemes mondanivaló. Itt az utolsó sor a kiteljesedés, amiért érdemes, amiért meg kellett írni ezt a verset. Magával viszi az olvasót, szívünket mardossa saját emlékezetünk, a mi fáink, bokraink, egy-egy kézfogás és minden. Minden. Mindent felidéz bennünk ez a vers. Szubjektív emlékein keresztül Captnemó saját emlékeinket is megmozgatja, s tán vele együtt könnyezzük meg a sorokat. Ha nem is szó szerint, de ott legbelül. Szintén nagy erénye ennek a versnek, hogy mindenkinek elérhető gondolatanyagra építkezik, és az egyszerű eszközökre építi versét a szerző.

Eddig ugye nem tértünk el jelentősen a versolvasás terén? Ám, itt én ismét további átgondolásba fogok az olvasáskor, hiszen a belső szerkezet, a kötetlen szabadvers „kötöttségeit” is igyekszem megkeresni.

Íme:

A versben előforduló ritmikai és verstani elemek:

- bármennyire is meglepő, a vers szinte minden sora közel azonos ritmusszámú szótagból áll. Neti verséhez hasonlóan dominál benne a jambus és az anapesztusz, sajátságosan jól ötvözve az egyetemes mondandóval. Nagyon szép példa ez arra, hogy a szabadversnek is hatalmas lendületet ad, ha olyan belső eszköztár alkotja, ami közel áll a témához.

Rímek, belső rímek:

- a szerző mindkét eszközt alkalmazta a nyomatékosabb gondolatok kiemeléséhez, hiszen a szabadversben ezekkel áll módunkban a hangsúlyok, pontok nyomatékosítására. Laci remekül forgatta ezeket.

Hangulat és képváltások:

- nagyon fontos egy ilyen versnél, hogy a jelenetek, képsorok egymásra épültségével, vagy épp ellenkező polaritásával is kifejezzük, hogy miért is történt bármi, az ok-okozati összefüggés. Erre is remek példa ez a vers.

Ugye, milyen érdekes tagtársaink verseinek olvasása? Milyen fontos elemekre nem is figyelünk egy-egy ilyen vers olvasásakor. Pedig ezek éppoly fontosak, eszközei a ránk kifejtett hatásnak.

Természetesen igyekeztem olyan példákat hozni, amelyek közel állnak az én ezzel kapcsolatos véleményemhez. Ez lehet rossz, de azért én meggyőződéssel vallom, hogy csak így szabad, csak így érdemes.

Lesznek még példák, lesznek még bonyolultabb eszközök is, de most ennyi fért bele.

(Folytatása következik)