A negyven jelből álló glagolita írás paleográfiai vizsgálata
Dátum: Február 28, hétfő, 18:21:06
Téma: Dolgozat


A negyven jelből álló glagolita írás paleográfiai vizsgálatánál igen eltérő vélemények alakultak ki. Egyes kutatók (I. J. Hanus, J. Hamm) az ősi szláv rúnákból származtatták, míg például P. J. Safarik és V. Vondrák valamelyik keleti ábécéből.


Véletlen egybeesések miatt sokan abba a tévedésbe estek, hogy kapcsolatba hozták a kaukázusi grúz, vagy éppen az örmény írással, míg végül Isaac Taylor, D. F. Beljaev és V. Jagic nagy bizonyossággal megállapították eredetét:

Metód 885-ben bekövetkezett halála után V. István pápa betiltotta a szláv liturgikus nyelvet, Metód tanítványai ezért Borisz-Mihail (852-888) bolgár fejedelem udvarába menekültek. Évekkel később, már Simeon bolgár cár (893-927) udvarában, Preszlavban komoly irodalmi központ alakult ki. Itt alkotott Kliment Ohridszki (†916), majd Konsztantyin presbiter és Ioann exarcha. Ők Cirill betűtípusát továbbfejlesztve kidolgoztak az új ábécét egy X. századi görög unciális írástípus alapján. Ez viszonylagos elszigeteltsége miatt megőrizte eredeti kirillica formáját, melyet A. Vaillant kutatásai szerint később megkülönböztetésül róluk neveztek el. A glagolica terminus ugyanis a horvát szerkesztésű egyházi szlávból származik, mivel a horvát (katolikus) papok neve: glagoljasi (a beszél glagoljati igéből).


LEA-KATHARINA STELLER:

A GLAGOLITA ÍRÁS


A szlávok számára Bizánc közvetítette az európai kultúra alapelemeit. A IX. század végén létrejött óegyházi szláv (másképpen ószláv) nyelv is Bizánc (Rómáénál) lényegében liberálisabb egyházpolitikai magatartásának köszönhette létét. A klasszikus óegyházi szláv nyelvet a szláv népek értették - ez a liturgikus nyelv igen közel állt az akkori beszédjükhöz. Talán ezzel a ténnyel is magyarázható a jóval később oly elemi erővel kitörő bogumil és huszita mozgalom.

Az óegyházi szláv nyelvet nem szabad összetévesztenünk a közös szláv alapnyelvvel. Különválása Kr. utáni I. században kezdődött és a X.-XII. századig tartott, de már a IX. században jelentős eltérések voltak a nyílt szótagok, ezen belül az emelkedő hangzósság kialakulásában, a veláris mássalhangzók (k, g, ch) palatarizációjában, a magánhangzók delabializációjában, ill. nyíltabbá válásában, az intonációban, a hangsúlyban és a kvantitásban. Különösen a VI. századtól több forrásban (Prokopios, Pseudomauricius, Iordanes) vendek, antok és slovenek néven említik a szlávokat. Igen valószínű, hogy a vend a nyugati, az ant a keleti és a sloven elnevezés a déli szlávok őseire vonatkozik. Ennek megfelelően a következő szláv nyelvek alakultak ki: a) keleti: orosz, ukrán, belorusz; b) nyugati: lengyel (a kasub és szlovinc nyelvjárás), a holt poláb (a XVIII. századig), alsó és felsőszorb (vagy lausitzi), cseh és szlovák; c) déli: szlovén (vend), szerb, horvát, bolgár, macedón és a holt óegyházi szláv, melynek azt az óbolgár nyelvet nevezzük, amelyre a IX. század második felében Cirill és Metód, majd tanítványaik a keresztény hit terjesztéséhez szükséges liturgikus könyveket görögből lefordították. (Lásd B. Kopitár és F. Miklosich ún. pannóniai elméletével szemben V. Jagic V. Oblak nyomán írt művét "Entstehungsgeschichte der kirchenslavischen Sprache" Berlin, 1913.) Az ószlávból alakult ki az ún. egyházi szláv nyelv, a későbbi egyházi és részben világi írásbeliség nyelve, melyben megkülönböztetünk cseh, középbolgár, horvát, szerb és orosz, majd román szerkesztésű egyházi szláv nyelvet.

Az óegyházi szláv írásbeliség megszületése Nagymorávia egyházi és politikai függetlenségre való törekvésével függött össze. Német Lajos 846 augusztusában hadjáratot indított a moráviabéli szlávok ellen, s korábbi fejedelmüket, I. Mojmírt leváltotta, helyébe Rasztyiszlavot, a Margus menti szlávok fejedelmét tette. Német Lajos várakozásával ellentétben Rasztyiszlav (847-870) Mojmír nyomdokain haladt: erőssé és függetlenné akarta tenni fejedelemségét. A Fuldai és a Xanteni Évkönyvek tanúsága szerint 855 és 872 között Német Lajos többször hadat viselt Rasztyiszlav ellen; Rasztyiszlav így arra a megállapításra jutott, hogy egyedül Bizánc nyújthat segítséget fejedelemsége egyházi és politikai függetlenségéhez. Küldöttséget menesztett III. Mihály bizánci császárhoz, szlávul tudó hittérítőket kérve az akkor pogány (!) Morvaországba. Ezzel a hittérítői munkával III. Mihály nyugati befolyását erősítendő a Szalonikiből származó görög születésű, de óbolgárul jól tudó Konsztantyint (közvetlenül halála előtt fogadalmat tett szerzetesi nevén Cirillt) és annak bátyját, Metódot bízta meg. 863 nyarán érkeztek meg Morvaországba, hol 40 hónapig tartó működésük során (a források szerint) a két testvér a szlávoknak a saját nyelvükön prédikált óbolgárul, azaz déli szláv nyelven. Morvaország frissen megszerzett politikai és egyházi függetlenségének letörésére a német klérus eretnekséggel vádolta be őket I. Miklós pápánál. Hogy ezt tisztázzák, Rómába utaztak, hol Miklós utódja, II. Adorján pápa jóváhagyta a szláv liturgikus nyelvet, és Metódot érsekké szentelte. Metód testvére halála miatt egyedül tért vissza Moráviába, előző működésük helyére: Nesztor Krónikája szerint (1120-as évek) Pannóniába, Szent Andronikosnak a hetven apostol-tanítvány egyikének székhelyére. Ez pedig nem más, mint a Dráva-Száva közi Pannónia Savia fővárosa, Sirmium. Vagyis az a Morávia, hol Szent Cirill és Metód térített, a Duna-Tisza közében az egykori Bács, Bodrog és Csongrád megye, valamint a Dráva és a Száva közében Valkó és Szerémség, továbbá a szerbiai Drina és a Morava folyók alsó folyásának közében, a Macsói Bánság vidékén terült el. Ezt támasztja alá az óegyházi szláv egyértelmű déli jellege szemben a keleti cseh nyelvvel. Ez a nézet igen éles ellentétben áll a "hagyományos" szemlélettel, melynek eredete az Első Cseh Verses Krónikára nyúlik vissza (1314 táján). Ebben Dalimil krónikaíró a területileg kicsiny Morva őrgrófságot és Nagymoráviát azonosnak tekinti: szerinte Metód Velehradon (Uherské Hradiste közelében) székelt. A Premysl-ház 1306-os kihalása, majd a négyéves zűrzavaros interregnum után Luxemburgi János került a trónra, kinek hódító terveihez ideológiára volt szükség így jött létre a Cseh-korona országainak fogalma, Nagymorávia utódállamaként.

Metód 885-ben bekövetkezett halála után V. István pápa betiltotta a szláv liturgikus nyelvet, Metód tanítványai ezért Borisz-Mihail (852-888) bolgár fejedelem udvarába menekültek. Ehhez az ún. macedóniai irodalmi iskolához tartozott Kliment (az első bolgár püspök), Naum, Angelarij, valamint Chrabr. Évekkel később, már Simeon bolgár cár (893-927) udvarában, Preszlavban komoly irodalmi központ alakult ki. Itt alkotott az előbb említett Kliment Ohridszki (†916), majd Konsztantyin presbiter és Ioann exarcha. Ők Cirill betűtípusát továbbfejlesztve kidolgoztak egy új ábécét egy X. századi görög unciális írástípus alapján. Ezért kellene Trubeckoj szerint szellemesen az új azbukat "simeonovicának" nevezni. A Preszlavi iskolának köszönhetően ebben a korszakban (885-XI. sz.) terjedt el az ószláv nyelv és a Cirill után változatlanul kirillicának nevezett ábécé a görög egyházhoz tartozó keleti szlávoknál és szerbeknél.

Metód tanítványai közül néhányan a mai Horvátország területén maradtak. Viszonylagos elszigeteltségük miatt írásuk megőrizte eredeti kirillica formáját, melyet A. Vaillant kutatásai szerint később megkülönböztetésül róluk neveztek el. A glagolica terminus ugyanis a horvát szerkesztésű egyházi szlávból származik, mivel a horvát (katolikus) papok neve: glagoljasi (a beszél glagoljati igéből). Liturgiájuk terjesztésében mérföldkő volt az 1346-os esztendő: IV. Károly császár kívánságára ekkor, a Cirill és Metód hagyományok újbóli felélesztésére az Emausi kolostorban bevezették a horvát szerkesztésű egyházi szláv nyelvet.

Cirill és Metód korszakából (862-885) sajnos nem maradt ránk ószláv nyelvemlék. A legkorábbi glagolita másolatok a X.-XI. században készültek:

- KIJEVI LAPOK. Ez egy római szertartású misekönyv, melyből összesen 7 lap maradt fenn. Jeruzsálemből került Kijevbe, neve is innen származik. Ezt a legrégebbi, morva területen íródott nyelvemléket I. I. Szreznevszkij adta ki 1877ben, majd mások is, pl. V. Jagic "Die Kiewer und Wiener Blätter" Bécs, 1890.

- CODEX ZOGRAPHENSIS. Nevét az Athosz-hegyi bolgár Zografosz kolostorról kapta. Ezt a 303 lapból álló tetra-evangéliumot amelyről V. Grigorovich írt először V. Jagic adta ki Quattuor evangeliorum codex glagoliticus olim Zographensis nunc Petropolitanus címmel Berlinben, 1879ben. A kézirat valószínűleg a X. század végén keletkezett Macedóniában. Jelenleg Péterváron van.

- CODEX MARIANUS. Nevét a Zographosz kolostortól nem messze lévő Mária kolostorról kapta. A tetra-evangélium 172 lapja a régi Rumjancev Könyvtárban (Péterváron) van, a maradék 2 lapja pedig Bécsben. V. Jagic könyvében (Quattuor evangeliorum versionis palaeoslovenicae codex Marianus glagoliticus Pétervár-Berlin, 1883) megállapítja, hogy a X. század végén keletkezett Morvaországban (horvát területen).

- CODEX ASSEMANIANUS. Ezt a 158 lapból álló, evangéliumi szövegeket tartalmazó kéziratot 1736ban fedezte fel Assemani vatikáni könyvtáros Jeruzsálemben, s vitte magával a Vatikánba. Macedóniában keletkezett a X.-XI. század fordulóján, kiadta F. Racki (1865), I. Crncic (1878), majd J. Vajs - J. Kurz (1929), újabban J. Kurz: "Evangeliár Assemanuv" Prága.

- PSALTERIUM SINAITICUM. Egy valószínűleg Moráviában keletkezett eredetiről másolták ezt a 177 lapból álló, zsoltárokat tartalmazó kéziratot a X. században Macedóniában. Nevét a Sinai-hegyi Katalin kolostorról kapta. Elsőnek L. Geitler adta ki 1883-ban, majd Sz. Szeverjanov "Szinajszkaja pszaltür" Pétervár, 1922.

- EUCHOLOGIUM SINAITICUM. A 106 lapos kézirat egyházi szertartásokat tartalmaz. Valószínűleg a XI. században keletkezett Macedóniában. Ugyanott találták, mint az előző kéziratot. Kiadta L. Geitler (Zágráb, 1882), majd R. Nahtigal (Ljubljana, 1941-1942).

- GLAGOLITA CLOSIANUS. Nevét volt tulajdonosáról, P. Clozról kapta. Eredetileg igen nagy terjedelmű kézirat volt, ma 12 lapja Tridentben, 2 pedig Innsbruckban van. Ez a másolat egy, a Simeon bolgár cár udvarában keletkezett szentek életrajzát tartalmazó kódexről készült a XI. században. Kiadta B. Kopitár (Bécs, 1836), majd V. Vondrák (Prága, 1893), újabban A. Dostál "Clozianus. Codex palaeoslovenicus glagoliticus" (Prága, 1959).

- OCHRIDAI EVANGÉLIUMI RÉSZLETEK. Ennek a két lapnak három kiadása van: I. I. Szreznyevszkij (1866), N. K. Grunszkij (1906), J. A. Iljinszkij (1915).

- RILAI GLAGOLITA TÖREDÉK. Valószínűleg Simeon bolgár cár udvarában keletkezett Paraenesis-fordítás. Kiadta I. I. Szreznyevszkij és J. A. Iljinszkij Péterváron 1909-ben, majd Gosev "Rilszki glagolicseszki lisztove" Szófia, 1956.

- PRÁGAI TÖREDÉKEK. Mindössze 2 lap, melyet K. Höfler fedezett fel 1855ben Prágában. Kniezsa István feltételezése szerint az 1055-1061 között Visegrádon menedéket talált százavai kolostor szerzetesei másolták ezt a görög rítusú szertartáskönyvet. Mindezt a prágai Cosmas krónikájára alapozza.

- PRESLAVI GLAGOLITA FELIRAT a X. vagy a XI. századból. A preszlavi templom romjain találták.

A negyven jelből álló glagolita írás paleográfiai vizsgálatánál igen eltérő vélemények alakultak ki. Egyes kutatók (I. J. Hanus, J. Hamm) az ősi szláv rúnákból származtatták, míg például P. J. Safarik és V. Vondrák valamelyik keleti ábécéből. Véletlen egybeesések miatt sokan abba a tévedésbe estek, hogy kapcsolatba hozták a kaukázusi grúz, vagy éppen az örmény írással, míg végül Isaac Taylor, D. F. Beljaev és V. Jagic nagy bizonyossággal megállapították eredetét. A későbbiekben A. M. Szeliscsev tovább foglalkozott ezzel a kérdéssel, lényegében elfogadva Jagicék véleményét: a glagolita írás alapja a görög minuszkuláris kurzív írás. Bizonyítékul szolgál erre, hogy a glagolita írásban kétféle jel van az i hang jelölésére (Kéki hármat ír), hasonlóan a göröghöz. Ugyanígy kétjegyű betű szolgál az u hangra, s hiányzik a j hang jelölése. Érdekes, hogy kölcsönvették a görögből a th hang jelölését, bár ilyen hangjuk nem volt.

Horvátországban a római katolikus (latin!) szertartás ellenére évszázadokig a glagolita írást használták; nemcsak egyházi területen, hanem később már világi téren is, oklevelekben, törvényes rendelkezéseknél. Mind a korszaktól, mind a tartalomtól függően a glagolita írás az eredeti, tehát horvát területen öt nagy csoportra oszlik:

- OBLA GLAGOLJICA. A XII. század elejéig különösen macedón, bolgár vidékeken használták. Igen feltűnő érdekessége, hogy a jelek megalkotásánál szimmetriára törekedtek. A szövegre nézve egy egybefolyó, ritmus nélküli írást látunk (scriptura continua).

- GLAGOLJICA FORMATIVNOG PERIODA. A XII.XIII.század folyamán távolodott el a horvát glagolica a többi glagolita írástól. Érzékelhetően kiszakadt az előző merev stílusból, s dinamikussá vált. A szavak egymástól már jól elkülöníthetők.

- GLAGOLITA UNCIALIS. A XIV. század II. felétől jelent meg a horvát liturgikus kódexek kalligrafált írása, s egészen a XVI. századig volt használatban. Ezzel a betűtípussal készült az a 1494ben Veglia (ma Krk) szigetével szemben fekvő parton, Zenggben (Senjben) nyomtatott második glagolita Missale, amelynek unicum teljes példánya az Országos Széchényi Könyvtárban található.
A ligatúrarendszer tökéletesedése is ekkor következett be. A rövidítéseket (abreviatura) titlóval jelölték. Néhány igen jellegzetes példa:
BOG: B, (vocativusa: BE)
ISUS: IS, ISUHRSTOVO: ISHVO
APOSTOL: APL, APOSTOLA: APLA
AMEN: AMN
POP: PP vagy P
GOSPODIN: GDN, GDIN, G
MUCENIK: MC
BLAGORODNI: BNI

- GLAGOLITA SEMIUNCIALIS. A XIV. század végétől indult el ez a tipikus oklevélírás a horvát kolostorok scriptoriumaiban. Az írás egyénibbé vált, a scriptor sajátos ductusa, rövidítési szokásai könnyebben felfedezhetők.

- GLAGOLITA CURSIVA. Erre a XV. századtól kialakult kancelláriai írásra fokozottabban jellemző, mit a félunciálisról állapítottam meg.



FELHASZNÁLT IRODALOM:


- CSEREPIN, Lev Vlagyimirovics: Russzkaja paleografija. Moszkva, 1956. 616 p.
- FUCIC, Branko: Glagoljski natpisi. (In: Djela Jugoslavenske Akademije Znanosti i Umjetnosti, knjiga 57.) Zagreb, 1982. 420 p.
- FULLERTON, Sharon Golke: Paleographic Methods Used in Dating Cyrillic and Glagolitic Slavic Manuscripts. (In: Slavic Papers No. 1.) Ohio, 1975. 93 p.
- GOSEV, Ivan: Rilszki glagolicseszki lisztove. Szofia, 1956. 130 p.
- PÜSPÖKI NAGY Péter: Nagymorávia fekvéséről. Thessalonikéi Szent Methodios, Sirmium érseke. New York, l982. 30 p.
- VAIS, Joseph: Abecedarivm Palaeoslovenicvm in usum glagolitarum. Veglae, 1917. XXXVI, 74 p.
- VAJS, Josef: Rukovet hlaholske paleografie. Uvedení do knizního písma hlaholskeho. V Praze, 1932. 178 p, LIV. tab.









Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=782