| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: anyatka: Úton... |
|
anyatka
Csendesen vártalak mikor már elaludt a nap,
és sápadt fényemmel terítettem asztalt,
miközben tudtam, a tálból csak én merítek.
Pirkadt már, mire a gyertyát gyújtottam meg.
Madarak jelezték az új holnap jöttét,
nem akartad látni, a gyöngysor hogy szakadt szét.
Egyenként koppant minden perc a padlón,
szerte-szét gurult... hiába nézel vádlón.
Zakatolt a fejemben ezer gondolat,
rohant, mint a síneken az ezüstkék vonat.
Kellett egy állomás, ahol pihenhetek már,
csomagjaim letettem, testem, lelkem fájt.
Nem akarom újra élni, a film véget ért.
Nem foglak többé várni, nincs is már miért.
Gyöngysorom ismét ragyog, nem te fűzted fel.
Állomásom a vén tölgy vacka, tán sosem hagyom el.
(Soós Andrea)
|
|
| |
|
| "anyatka: Úton..." | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: anyatka: Úton... (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: November 28, szerda, 19:04:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Versedben nagyon tetszik a pozitív végkifejlet.
Örömmel olvastam itt a kirakatban. :))) |
|
|
|
|
|
|
