Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Captnemo: Amikor jöttél... |
|
Captnemo
Amikor jöttél ( a semmiből persze), a Mindent ígérted egy este.
- Mint maszatos gyermek, az ördögöt falra festve, várja a kísértés
örömét szív repesve-, úgy vártam, hogy igévé legyen, mit ígértél-.
Aztán szikrázva szálltak a szilánkok, önfeledten jártak násztáncot,
s hitték, hogy égig érnek, mielőtt utolsót izzva, végleg kiégnek.
Aztán... Aztán már nem volt Te, és nem volt én, és mi, csak a tény:
az út véget ér egyszer. És a léptek nyomát betakarja az idő homok...
Amikor jöttél, lobogó nyaram rőt hajába már hűvös szél szórt
harmatcsillagot. S mióta nem vagy, sűrű köd takarja a Holnapot...
Ie. 08.01
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
|
|
|
|
|
"Captnemo: Amikor jöttél..." | Belépés/Regisztráció | 16 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Amikor jöttél... (Pontok: 1) - piroman Ideje: November 09, kedd, 09:10:32 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nos, ebben a versben minden ott van, amitől vers egy vers. A tömörítés szenzációs, van gyermeki várakozással teli eleje, szikrázóan szerelmes közepe és őszülőn reménytelen vége. És ráadásul teljesen jó. Grat.: piro |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Amikor jöttél... (Pontok: 1) - a_leb Ideje: November 10, szerda, 11:46:51 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gondolatiságában, stílusában, de még formájában is te vagy Laci, önmagad, ez a vers. Örülök, hogy újra olvashattam.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Amikor jöttél... (Pontok: 1) - LEKA Ideje: November 10, szerda, 22:25:09 (Adatok | Üzenet küldése) | Laci! A hozzáértők:))) már elmondták verstanilag az értékeit - bár nekem még a belső rímei is...:))))Ez az egész a szívből szól, a szívhez szól. Gratulálok! Csodás:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Amikor jöttél... (Pontok: 1) - tulipan Ideje: November 12, péntek, 18:32:23 (Adatok | Üzenet küldése) | Homokba írt szerelem....:( |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Amikor jöttél... (Pontok: 1) - Anna1955 Ideje: November 18, csütörtök, 05:05:07 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "Amikor jöttél, lobogó nyaram rőt hajába már hűvös szél szórt
harmatcsillagot."... Ezt a részt ki kellett emelnem. Gyönyörűen érzékelteti, hogy a szerelem, nincs sem időhöz sem korhoz kötve. Gyönyörű vers, és örülök, hogy hízik az a második kötet...:)))) Szeretettel ölellek: Anna :)) |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Amikor jöttél... (Pontok: 1) - Attila61 Ideje: November 18, csütörtök, 06:56:39 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ott is és itt is azt írom, jó ez a vers. Ami a szerelmet illeti, sok - sok ember sokféleképpen éli meg, aztán a "léptek nyomát betakarja az idő homok... Üdvözlettel Attila! |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Amikor jöttél... (Pontok: 1) - aranytk Ideje: November 30, kedd, 20:55:09 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kirakatba való, gyönyörű írás. Örömmel olvastam! Szeretettel: Kati |
|
|
|
|
|
|