Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: agnes: Talán egyszer fű leszel... |
|
agnes
Mikor gondolatod
öntöd szavakba,
mikor a szavakat
irod fehér papirra,
Mikor megtelik a
lap sűrűn betükkel,
akkor festetted oda a
lelked, az embereknek,
és fektetted elébük
szíved, mint szőnyeget.
Vágyaid mint tépett papir,
talán... messzire szállnak.
Akkor fogod megérteni,
hogy téged sosem
fognak szeretni,
nem vagy semmi,
nincs élet, amit
annak hittél, csak
csalókán fénylett.
Ott állsz majd elhagyva
az útszéli fáknak, s
talán egyszer fű leszel
és megint rajtad járnak.
(Szemendei Ágnes)
|
|
| |
|
"agnes: Talán egyszer fű leszel..." | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: agnes: Talán egyszer fű leszel... (Pontok: 1) - Attila61 Ideje: Március 23, szerda, 07:18:42 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "nincs élet, amit, annak hittél, csak csalókán fénylett" ahogyan írtad... A lelked az amely átéli az igaz életet, a többi csalókán fénylik. Nyugod Békében. Attila
|
|
|
|
|
|
Re: agnes: Talán egyszer fű leszel... (Pontok: 1) - zseva Ideje: Március 23, szerda, 08:20:48 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "Ott állsz majd elhagyva
az útszéli fáknak, s
talán egyszer fű leszel
és megint rajtad járnak."
Követünk. Nem hagyunk magadra! Mert a gondolataidat öntötted szavakba, amikor sűrű betűkkel ide leírtad. Ne hidd, hogy szavaid nyugton hagynak, nyomtalanok maradnak. Nem ismertelek, de verseid és hangod nyomán megszerettelek. Így búcsúzom el tőled... Talán egyszer magam is fű leszek. Nyugodj békében! |
|
|
|
|
|
|