| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: a_leb: A rózsa dícsérete |
|
a_leb
A hajnal ott dereng a messzi domb mögött,
felhők szélét simítja még ahogy
a könnyű halványkék párába öltözött
kertre trilla köszönt fel új napot.
Múlt álmukat sóhajtják el a büszke fák,
nyújtóznak egy utolsót kéjesen,
kertem dísze, még csöndesen alvó virág
megfejthetetlen titkait lesem.
Zárt szirmai alatt bársony világ lapul,
bíborban szunnyadó benne a csend,
ahogy egy gyémántcsepp harmat ártatlanul
velem felfejtené hogy mit jelent
a rejtekén megbújó vágyott izgalom.
Érinteném, de félek ujjaim
durvák ehhez, sejtelmes hajnal-árnyakon
varázsol el a forma, és a szín...
Most végigsimít egy napsugár a kelyhen,
és lángra gyúlva bomló szirmai
rezdülnek, ahogy ébredő révületben
a fény belső csodájuk bontja ki,
bíbor gyűrűk felizzó mélye elragad,
s a jólesően sodró végtelen
nem több, tudom, egy szertefoszló pillanat...
Rózsáim titkait csak sejthetem.
(Hepp Béla)
|
|
| |
|
| "a_leb: A rózsa dícsérete" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: A rózsa dícsérete (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: április 28, vasárnap, 21:10:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Te jó ég, 2008... de régen volt. Köszönöm, hogy itt lehet a versem, Kankalin :-). |
|
|
|
|
|
|
