| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: tuzeskaroly: A Marson túl |
|
tuzeskaroly
Ma reggel a vörös bolygón döcög gondolataim önjáró Rovere.
Tyúklépésben marsolunk előre a Végtelenbe!
Bennem dübörög e gondolat:
Dobjuk máglyára előítéleteinket, haladjuk meg önmagunkat,
teremtsünk biztos hátországot, győzzük le a távolságot!
Még máma induljunk a csillagok honába!
A Mars piros porát homokórám, időként, egy örökkévalóságig pergetné le.
Az élet titkait keresve,
szélfútta sziklák láttán lelkesedve,
én is körpanorámás képet készítek magamról sietve.
De jaj, találok-e mást,
letörölve hétköznapok porát,
igaz élet nyomát?
Poroszkálunk,
miközben körülöttünk a világegyetem őrült sebességgel tágul.
Ne kíméljünk semmi áldozatot!
Irány a pislákoló csillagok!
Most nem segít a hétmérföldes csizma,
és hiába eszik parazsat a táltos paripa.
Virrasszunk át éjt és napot,
építsünk csillagjáró űrhajót!
Irány a hunyorgó csillagok!
Fényéveket kell még leküzdenünk,
míg egy másik értelem fénye esetleg ránk vetül.
Bátorság, fortély, lelemény,
csak így teremhet némi remény!
Szindbád, Marco Polo,
Odüsszeusz és Robinson Crusoe!
Ebben az új mesében,
a sziporkázó csillagokkal telehintett fekete égben,
új kalandok várnak rátok!
Ne tétovázzunk! Veletek tartok!
Még máma eredjünk a fénylő csillagok nyomába!
(Tüzes Károly)
|
|
| |
|
| "tuzeskaroly: A Marson túl" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
