Kerlac: Heti beszéd V.
Dátum: Február 27, kedd, 20:36:58
Téma: 07. szám
Olvas-e az írni tudó ember?
Ebben a cikkben nem találtok aktuális híreket. A szolgálati idő alatt különös esemény nem történt.
Olvashattok viszont olyan, talán filozofikusnak tűnő kérdéseket, melyek már nagyon régen foglalkoztatnak engem.
Az első kérdés:
Miért nincs igazi élet a fórumokon?
Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen nyüzgő, életteli portálon szinte követhetetlen sebességgel zajlanak az eszmecserék a legkülönbözőbb témákban.
Korántsem ez a helyzet. Egy-egy topik meglódul, majd egy idő után leül.
A második kérdés:
Miért olvasnak sokkal kevesebben, mint ahányan írnak?
Joggal gondolhatjátok, hogy ez feltételezés, hiszen Ti olvastok, most éppen a Főporta vezércikkét.
A valóság azonban az, hogy nem kevesen vannak, akik publikálnak, de mások művére nem vesztegetnek időt.
Módomban áll megismerni a statisztikákat, és elhihetitek, hogy úgy van, ahogy állítom. Persze ebben a kérdésben is örömmel várom a véleményeteket.
A harmadik kérdés:
Miért nincsenek önálló kezdeményezések?
Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy véleménye a portálról mint egészről, és részeiről mint önálló modulokról, mindenkinek van.
Mégis úgy tűnik nekem, hogy szívesebben elfogadjátok a játékszabályokat, megtöltitek élettel a néhány ember által kitalált felületeket, de Magatok csak nagyon ritkán álltok elő javaslattal.
Ennek kell, hogy legyen, talán nem is egy oka.
A Találkozókon fel szoktam tenni a kérdést, hogy van-e valakinek a Fullextrával kapcsolatos kérdése.
Általában nincs. Miért nincs?
És végül a mai utolsó kérdés:
Miért jellemző az, hogy csak azok írásaihoz szólnak, akik az ő művüknél is megteszik ezt?
A jelenség általános, bár vannak szép számmal kivételek is.
Tudom, ez igen kényes kérdés, szoktam is emiatt vitázni többekkel. Kérem, gondoljátok át velem együtt, és tiszteljetek meg a véleményetekkel!
Az enyém az, hogy ennek az eredménye mikroközösségek kialakulása. Sarkítva a gondolatot azt mondhatom, hogy a szerző ismeretében előre lehet tudni, hogy kik fognak hozzászólni.
Természetesen az új tagokra ez a tétel nem vezethető le, és a Találkozók egészen kivételes légköre sokat segít abban, hogy ezek a közösségek ne legyenek zártak.
Mai ajánlásainkat Captnemo tollának köszönhetitek.
Fatyol:
Nincs a Holdnak udvara
Akkor szoktak baljós óment emlegetni a néphit szerint, ha a Holdnak udvara van.
Fátyol verse is így kezdődik. Az előjelekkel.
"Nézi a megtört embert
fénytelen néma magamat"
...
"Számot vetettem,
s magányt arattam"
Aztán már túljut az író az előjeleken, és szinte arcul csap bennünket soraival:
"Hátra ne nézzek!...."
"De sír a múlt, csak megölelem
csak ráborulok apám halmára,
csak könnyezek kicsit néném sírjára"
Hogy aztán kiderül-e, mit jelent e versben a Hold udvara, aki szeretni tudná, szerintem sétáljon be a pitvarba. Már ha van...
Azt hiszem, többen is éreztük már azt, amiről Hezekiah verse szól:
Letészem a lantot...
(Egyik legnagyobb költőnk, Arany János is gondolta ekként)
Nézzük, a mai kor költője hogyan, s miként:
"Őseim gabonát csépeltek, én a szavakat,"
Elcsépelte volna a szavakat? Kötve hiszem.
"pengesse már más,"
"Talán ha ő játszik dallamot"
"A föld túloldalán, a másvilágon, bárhol"
Másra bízza hát a lant pengetését. És Ő?
Arra is van válasza:
" leszek örök szárnyaló, mozdulatlan alak,
S Csendemben lesznek velem a legszebb - kimondatlan szavak..."
Azt hiszem, ez sokunk álma.
Hogy is van ez összeállva?
|
|