Netelka: Augusztusi éj
Dátum: Január 16, csütörtök, 18:37:12
Téma: 263. szám
Augusztus volt. Az éjszaka egészen különleges illatoktól volt fűszeres, mintha a közelben frissen kaszált réten a vadvirágok éppen kilehelnék utolsó sóhajukat. Az ég mélyfeketéjéből ragyogva tündökölt elő a hold kerekded formája. Valami különlegeset érezhettek a csillagok is, mert százezrével ragyogtak odafent. A Sarkcsillag, mint mesében a tündérkirálynő, óvón uralkodott alattvalói fölött. Csend honolt égen és földön, talán csak a szférák zenéjét hallhatta, kinek füle érzékeny volt rá.
A mozdulatlanság, amely a végtelent kémlelő szemet önkéntelen lecsukódásra késztette, hirtelen megelevenedett. A sok apró, szikrázó csoda közül lassan kivált két csillag, és mint valami némafilmben szereplő, ódivatú szerelmespár, összekapaszkodva, lassan félrevonult. Egyre nyilvánvalóbb volt, hogy kettesben szeretnének maradni, távol kerülni a kíváncsi tekintetektől. Fényük fel-felvillant, mintha a tűz, mely összekötné őket, időnként kihúnyna, hogy aztán lángra kapva még ragyogóbban világítson. Lassan úsztak az égen, és most már valóban hallhatóvá vált valami egészen különleges dallam, mintha egy búcsúdal akkordjait visszhangozta volna a végtelen.
Ekkor az egyik csillag távolodni kezdett párjától, eleinte lassan, majd egyre gyorsabban száguldva az égen, egyenesen a föld felé. Fényével még egy utolsó csókot intett az elhagyott kedvesnek, aki még sokáig állt magányosan, messze társaitól, és nézett vágyakozón az augusztusi éj első hullócsillaga után.
(Sárhelyi Erika)
|
|