trendo: 21 vízparti verssor
Dátum: április 08, szerda, 15:18:02
Téma: 267. szám
A napsugár éles, mint a penge
s míg ülök csendben elmerengve
a vízfelszínről dühödt reflexei
cserzett arcomba visszacsapnak.
Robog a vonat, lenyílik az ablak.
Egy kisgyerek boldogan integet.
A tájnak, nekem? Mindegy, kinek...
csak kimutathassa örömét, hogy él,
a világ kinyílt előtte, szépeket mesél.
Csobog a víz, locsog a hullám,
taraja szétfröccsen algás köveken,
csend ül a parton, csak én ülök itt,
köreimet nem zavarja idegen.
Zöld domb fölött barna ölyv kering.
A világ karjába vesz, dúdolva ring,
Egy furcsa hangulat magával ragad,
álomszerű, zsongító kábulat.
Szemhéjam alatt színes karikák,
forognak, villódznak, és a világ
talán most megbékél velem.
Este napszúrástól fáj majd a fejem.
(Kajuk Gyula)
|
|