Fullextra.hu - tamiska: Ének a tavaszi esőben

Veled akartam végre lenni,
Koccintgattak bennem a csínyek,
Játékos kedvű ecsetjükkel
Elkísértek a tavasz-színek.

Eső hullt! Nem itt, messze tőlem!
Bennem a nap dúdolni kezdett,
Bárányfelhőt festett az égre,
Ha nem dörgött, amikor csend lett.

És jöttél a szivárvány alól,
Eláztál, és csapzott volt hajad.
- Így jártam! - mutattad kacéran,
Hajladozva, ígérve magad.

Áldottam minden esőcseppet-
Akt szobor - Galathea gyöngyöm,
Dalolt bennem mindegyik múzsa,
Kinek is kell ezt megköszönnöm?

Megmozdultál, összetört a kép,
Száraz ingem vizes lett vele,
Úgy öleltél "Édes tavaszom",
Még jó, hogy nem látta senki se.

Tűzött a nap, övedet oldtam,
Átengedted mosoly-magadat,
S mint a parazsak, szárítgattuk
Az elázott ruházatodat.

És vége már! - Surrogott léptünk,
Szél lendült, a hírünket vitte,
S mi elrejtettük a szivárványt
Egymásra néző szemeinkbe.

(Tárnok Mihály)