Fullextra.hu - hzsike: Úgy jöttél

Úgy jöttél hozzám, mint egy árva,
kifosztott szívvel, térden állva -
nem tudtuk azt, hogy Isten küldött,
amikor sorsod hozzám űzött.

Úgy jöttél hozzám, mint ki éhes,
s egyetlen szóért halni képes.
Gyönyörű lelked enni koldult,
szemedből gyémántkönnycsepp csordult.

Úgy jöttél hozzám, mint ki fázik,
s takarót kérni tétovázik.
Reszketve álltál kék ajakkal -
játszott a szél a dér hajaddal.

Úgy adtam enni, mintha lenne,
mintha a szívem volna benne,
magamból téptem, szádba tettem,
éhedet szóval úgy etettem.

Hitedet lassan visszaadtam -
szeretni újra úgy akartam!
Feledni múltad - sírva, fájva -
takart be vágyam lágy ruhája.

Bennünk az érzés mélyre égett -
tudom, hogy Isten küldött téged!
Mellettem többé nem vagy árva,
alkonyom fénylő, lángvirága!

(H.Gábor Erzsébet)