Fullextra.hu - A kirakatot felkérésünkre műveiből Maróti László (PiaNista) állította össze

Nevem Maróti László. 1939-ben születtem Újpesten. A háború utáni világrekord-infláció első napjaiban szüleim ötezer pengőért vettek nekem egy kiváló pianinót. Eladója másnap már semmire sem ment a pézzel, ha ugyan addig nem költötte el valami értelmesebbre, mondjuk ételre.

Tény, hogy ez a hangszer meghatározta teljes további életem alapját. Már napokkal később elmentem első zongoraórámra. Tizenkét évesen Békés-Tarhoson, a Kodály Zoltán védnöksége alatt működő zeneiskola növendékei között minden hangszerrel megismerkedhettem, de a zongora maradt a főhangszerem. A huszonkét személyes hálótermek egyikében lámpaoltás után történeteket rögtönöztem. Ezek leggyakrabban hónapokig folytatódtak, de soha sem értek véget.

1953 őszén kezdtem a Budapesti Zenegimnáziumban, amellyel párhuzamosan a Konzervatóriumot is elvégeztem.

Valamivel az érettségi után egy év gyakorlatra a Magyar Rádió Zenei Osztályára kerültem, majd 1960 januárjától a Magyar Televízióban készítettem, akkor még többnyire élő műsorokhoz, híradókhoz, filmekhez, zenei aláfestést. Közben azonban sok ismert művész vitt magával fellépésekre mint zongorakísérő és így lassan, de biztosan a revűszínházak világában, két évig zenekarommal a Moulin Rougeban, a Kamara Varietében és a Fővárosi Nagycirkusz zenekarában zongoráztam. 1977-től azután a Nagycirkusz napi két előadása után felkocsikáztam az ország legéjszakaibb bárjába, a Búsuló Juhászba, ahol éjféltől reggel hatig zogoráztam. Egy tanévnyi ideig szolfézst tanítottam a Rajkó Zenekarban. Mindezek mellett rengeteg hangszerelési munkával kerestek meg.
Elfáradtam.

Életem negyvenedik évében családommal Svédországba költöztünk, ott is élünk már negyvenegy éve.

Itt elég volt, ha bárzongoristaként utazgattam. Több, mint kettőszázhetven skandináv városban, nagyon sok óriási hajón, kétszer még vitorláson is zongoráztam.

Szállodákban, kabinokban mindíg volt velem írógép, később ezeknek modernebb változatai. Jutott időm a filozófálgatásra, rengeteg élményem, sci-fi fantáziám leírására.
Legtöbbször novellákat, kisregényeket, verseket írtam. Közben azért megírtam a regényt, amelyet még tizennyolcévesen kezdtem el, de nem találtam a formát. Ez a regény egy pályázatot nyert és Budapesten ki is jött a 2007-es Könyvhétre. Címe: Időzavar.

A számítógépek, kiírók elterjedése sok írni szeretőnek adott kedvet és energiát irodalmi munkáik elkészítéséhez. Engem a világháló könnyedén visszakapcsolt a magyar honlapokhoz, így a Fullextra.hu világához is, ahol nagyon jól érzem magam. A használt nevem PiaNista, amelyről teljes joggal hitték már többen is, hogy egy egykori alkoholista a viselője, akinek Nista a Pia. Itt Svédországban azonban ez azt jelenti: zongorista.

Mindenkinek jó alkotást kívánok:

Maróti László (PiaNista)