Fullextra.hu - Noble: Emlékek (kép)

Különös dolog, amikor az ember egy nem igazán figurális képzőművészeti alkotással találkozik. Engem is meglep sok minden, de már annyiszor hivatkoztam egy volt tanítómra - Czinke Ferencre – művészeti dolgokban, hogy gondolom már sokan sejtik az absztrakt expresszionizmus ábrázolásmódjánál is ő jut eszembe. Igen.

A neves festő-grafikus tanárom az első órán azt kérdezte – miután feldobott a táblára egy krikszkrakszot - : „Hogy tetszik”. Le voltunk döbbenve, mert semmit nem véltünk benne. Elővett néhány színes krétát, és további vonalakkal tarkította a tábla-művet. Sokat még ekkor sem láttunk ki belőle, de a remek színdinamika miatt már tetszetősebb volt az attrakció, amit nyugodtan „Nevezhetünk absztrakciónak” - mondta, majd megdöbbenésünkre kijelentette, hogy a tábla-mű címe: Az álom. „Ez azonban csak akkor lesz álom, ha mások is látják benne az álmot”. A vonalak kuszaságából színeket, sűrűséget metszéseket emelt ki, melyek szimbolikus jelentéssel bírnak. Így már többen feltettük (talán meglepettségünkben kicsit sokan is) a kezünket a következő kérdésre: „Kinek tetszik”. Öten-hatan lehettünk. Be kell valljam, hogy nekem a színek magyarázata tettszett, hiszen már olvastam hasonlót akkoriban. Néhány újabb vonal került a táblára. Ekkor valóban egyre inkább kezdett előbújni álmaink háttere, gondolatisága.

/: A színeket sajátos jelentéstartalommal ruházta fel: a hímet, az erkölcsi normákat és a spiritualitást kékkel illetve árnyalataival ábrázolta, a sárga-barna a jókedvű és gyengéd nőstényt mutatja be, és a piros a nemek harcának vagy az erőszaknak a megfelelője, míg a zöld a remény, a fehér az őszinteség, tisztaság, a fekete pedig a halál, a gyász kifejezőeszköze ebben az anti-figurális világban. A vonalvezetés leegyszerűsítette, geometriai formákat alkalmazott, a háttérbe odasatírozott, elmosódott tájakat színhalmazokká alakította át, így ezek mintegy keretet adtak a látszólag rendezetlen vonalaknak. :/

Ezt ajánlom figyelmébe mindazoknak, akik most megnyitották noble tagtársunk: Emlékek című képét, itt a Fullextra Kirakatában. Mert nézzük csak meg a fentiek tudatában: szépséges vonalak futnak valahol a térben, keresztezik egymás, melynek sarkait pókhálószerűen beszövik a közös történések, akárcsak életünket az emlékeink. Vannak jó, kellemes, felemelő, és bizony rossz, gyászos (fekete), könnyfakasztó tapasztalataink, melyet az alkotó ebben az alkotásban közvetít felénk. A keretben foglaltságnak is van jelentősége, nevezetesen a pillanatnyi nyugalom átmenő-szürke tengerére helyezi el az emlékeinket. A színek varázsa pedig a fenti szimbólum-háttérrel mindannyiunknak közvetít valamit, csakúgy mint a felfelé vezető vonalak a jövő reményei, míg a lefelé vezetők a múlt feledhető részeit idézik, közöttük a fekete pókháló jelentése kicsit az alkotó halálra-készülését ábrázolja, illetve annak tudatunkban nehezen feldolgozható jellegét tárja elénk, s jelzi, hogy sokat foglalkoztatják ezek a gondolatok. Sajnos egyes színek hiánya viszont a megoldatlanságot sugallja.

Nagyon örülök, hogy ráakadtam erre a képre. Még jobban, hogy itt nálunk is látható. Remélem, a kis elemzésfélém pedig segít a mű megismerésében, értelmezésében, s talán a hasonló alkotások szemlélésénél is ad egy kis alapot.

(Lacoba)