a_leb: Összefeszülve
Dátum: November 03, kedd, 13:49:46
Téma: 80. szám
Vak némasággal fojtó büszkeségem
a végtelenben állni kényszerít,
talpon vagyok, de gondolatban térden
bensőm kavarja fáradt rímeit.
Most sziklaként állunk egymással szemben
hol egyikünk, hol másikunk remeg
én úgy hittem hogy nem teszed velem, nem,
a józan ész ezt már nem érti meg.
Szolgáltad eddig minden vágyamat,
őszéjben is majd vad tavaszt találsz
súgtad és égni százszor láttalak
de tánc volt csak és elmaradt a nász
a lassan hűlő sápadt hold alatt.
Engedj szívem, ma már utamban állsz.
-----------------------------------------------------------
Az olvasó:
"Az elejétől a végéig tökéletes. Egy ilyen versért érdemes bekapcsolni a gépet! "
"Bámulom némán a monitort, és nem tudok mit mondani... "
"Jó a forma, szépen megtöltve tartalommal. Bennem kettősség érzést hagyott versed. Remény és lemondás. A sorrend váltakozik"
|
|