andrass: vigasztalan mikor voltam…
Dátum: December 25, péntek, 08:44:32
Téma: 83. szám
"...egyike azon társainknak, akik legszebben érzik a magyar szó hajlásait, akinek leginkább elhiszem a gyermeki szeretet kifakadását, akinél igazabban nem igen lehet leirni, hogy édesanyám!"
(fényesi)
andrass: vigasztalan mikor voltam…
vigasztalan mikor voltam
csak hallgattam, szót se szóltam,
a templom tornyát néztem
borongós, esős időben
s az ablaknak üvegében
az istent is látni véltem;
két légypiszok közt, vízcsepp foltja
nem is ő, csak olyasmi forma
kábultan, csak meredtem egyre
belenéztem a végtelenbe
bár annyiszor kedvem szegte
titkom nem lelelem benne;
s a torony nagy sárgán, ázott
szemem szinte mit se látott
a várost csak körbe-körbe
bevakolt téglák völgye
lombsátrak porfedte zöldje
(édesanyám, vegyél még ölbe);
és háztetők és súlyos falak
járdák, felhős égbolt alatt
bilincsek, s testembe zárván,
vad lázakkal söprő járvány
és hamuszín ködöket látván
ültem, csak bámultam némán.
|
|