Lassan, öregesen

(félhomályban)
redőnyöm leengedem csendesen
ne bántsa a fény gyengülő szemem
redőnyöm leengedem csendesen
múlik a vágy, elszáll a szerelem

(így van ez)
a készétel teteje zsírosan fénylik
kihűlt rég, nem kelti fel étvágyamat
én is kihűltem már ezer éve
nő se melegíti szívem s ágyamat
elalszom a tévé előtt
míg dörögnek a Coltok
és kézfejemen, a pergamenen
szaporodnak az öregségi foltok

(elmúlás)
mint tollamból a tinta
cseppenként, csendesen
- ősrégi ez a minta -
elszivárog lassan
az egész életem

(kórházi kihallgatás)
Felügyelő,
a sakkjátszmának vége,
ne áltassuk egymást;
úgyis mindenki várta,
- jobban, mint Tamást a Márta -
e vallomást, az elmúlást
és a halálomatt

(készülődés)
töltőtollamat maradék tintámmal
megtöltöm
halottas vőlegény-ingemen a hasadást
megöltöm
hűtőmet leürítem,kimosom
és bemegyek az elfekvőbe
villamoson
csak fekszem majd az ágyon
elégedetten,
hogy bár vén vagyok,
de semmit nem feledtem;
számláim rendezve mind
és temetésemet is
kifizettem

(juszt is)
Számban ecetté vált a bor
és a csókok íze
nem dobogtatja már szívem
a Für Elise,
a kor tőlem mindent elrabol;
de mikor már mindenemből
teljesen kifosztott
költészetemmel adok néki
egy nagy parádriposztot

(grammatika)
Egy ponton túl már mindennek vége.
Szörcsög a tüdő és szorul a gége.
Az agy, mint a telefon, vonalat bont...
Egy ponton túl pont ott van a pont.

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=10103