Szómágia, szélesívű szavalat!
Szó szót követ, s a szélben a szavak
szerte szállnak, szanaszét szóródnak
mint a hamvak ;
a süket és vak külvilágnak
hírt terólad mindhiába adnak.

Szavak, szavak, szavak!
Szerelmes szép szavak,
miket egykor mondtál,
most már messze járnak,
kongó lépteik elhalnak a csendben,
vissza hozzád sohasem találnak.

Csak a csúnya szavak maradtak veled,
s mint csészében a keserű üledék,
szájzugodban megülnek türelemmel
a habzó indulat hullámára várván,
mely majd őket is messze sodorja tőled,
s magadra maradsz,
mint a zacc a csésze alján
szótlanul a csendben és örökre árván.

               ----
Adjam ki magam kötve-fűzve,
verseimet poros polcokra űzve?
Jobb nekik tán csak így, szabadon,
fel-felbukkanva mindig más honlapon...
s bár nevem a lírában soha nem jegyezték,
verseimre nem jutott papír, se nyomdafesték,
soraimat eldünnyögik a füstölgő tüzeknél
sikereket érnek el általuk szüzeknél.