A búzán hízott boldog verebek
a porban míg fürödnek,
csapkodó szárnyukról fahéjszín,
csillámló porszemcsék peregnek.
Percegnek lusta nyári percek ;
elmerengek.
Tenyerembe símuló
kenyeremben meglapul
pár szem illatos kömény,
íze, aromája véremben kering
mint a tömény, mellyel megkínált
Eric szomszéd, a vén viking.
Jó itt a kertben,
a darázs-zümmögésű csendben,
hol fölöttem törékeny béke ring.
Pedig lekopogta már
gondterhelt, tudós doktorom
a tévedhetetlen diagnózisom
és ügyvédemtől azt is jól tudom,
mikor árverezik már az otthonom.