Nem maradok…
Mit akarsz ott,
ahol most én vagyok?
Ne kérdezd,
már Semmi a neved.
Soha nem nézted meg,
hány levele van a gesztenyének
(bocs: leginkább hét, néha öt,
de tudod, az nézi, aki lökött…)
Nem ismered meg a kutyákat,
(pedig rokonaim)
csak tévesen engem néztél annak.
Még azt sem vetted észre,
hogy kicseréltem a motoromat!
(Ja: fekete/fekete: csak ennyire,
meg: „vigyem arrébb a játékomat.”)
Hát mit akarsz még tőlem?!
Ja, hogy én fel sem nőttem?
Hm…hm…megrágjuk a gondolatot…
A válasz: részben igaz…valahogy.
De ki mondta, hogy a felnőtt:
köteles fölvenni pöcsfasz jelzőt?
Megandalgólazazsíroscsákó?
Te az életbe’ nem tudtad, mi a meló…
Kis köténykében kellene a kertben sütnöm?
Dugni veled minden hétfőn és csütörtökön?
(Miért nem minden nap? Kétszerháromszor?
Addig inni, amíg tart a jó bor?
Összevissza? Így is, úgy is?
”I’ m fuck like a beast”…)
Nincs Bömcsim, se aranyam,
hát itt tartunk szomorúan…
Na, hagyjuk ezt…szia…
Nem, nem maradok karácsonyra…
