Lehűlt a gép, kapud kinyithatod,
kifújt a szél, az út, s a ház meleg,
hideg sörödre önts kicsiny habot,
meg egy bagó,...no ez, mi jár neked.

Leszáll belém a karcoló idő,
szabott sorok viszik szabad kezem,
leírt a múlt, nem is dereng, mi jő
de mégis ott, csak ott maradsz nekem.

Rakatnyi csikk, csak egy haló halom,
s az asztalon papírra vers rekedt,
az éj felé imám kiszórhatom:

Csak élj! Ha várok is, ha nem megyek,
te vagy nekem sokért kirótt vagyon,
ne félj, ha könnyet égne csend szemed!
(piroman)