Ha már elúszik így a nyár,
akár a tó fölött a fény,
ne féltsd szemed! Lehunyt talány
az életed, keress reményt!

A bronz fölött az őszi köd:
neked simítsa álmodat,
s feledd mi volt! Ha szőni jő
ezüstnyi hold, te láss utat!

S ha nincs tovább, leránt az ég,
s a tél fagyos kezén elér,
az életed ne add a rossz dalért!

Te hullva is, te szép legyél,
repülj a fény hajába még,
akár a vérvörös juharlevél...