mango: (10-20-2008 @ 03:58 pm)
Többször elolvastam, jól akartam érteni. Most nem segítettél piro, - olyan szokatlan szókapcsolatokat és félbe hagyott gondolatokat zártál versedbe, amely olvasva hullámzik, jó haladni sorról sorra, de igazából ez a vers - azt gondolom, - csakis saját magadnak, esetleg még egyvalakinek szól. Nekünk, többieknek csak a kellemes érzést, hangulatot hagyod itt...Ezzel együtt szívesen merengtem el soraidon.
tuzeskaroly: (10-20-2008 @ 04:31 pm)
Kedves Piroman! Szédítő ez a körforgás, minden csupa víz és sár...Gratulálok:Károly
Eroica: (10-20-2008 @ 06:52 pm)
Kedves Zátony! Légy erős! Sokan szeretünk és tisztelünk. Én is. Puszillak: Erika
anyatka: (10-20-2008 @ 09:30 pm)
Elengedni nagyon nehéz. Vagy el sem engeded igazán, csak kicsit, hogy újra visszatérhessen hozzád. Ravasz. Hiszen pontosan tudod így lesz. Vagy csak reméled? Nagy gratula versedhez, töbszőr kell elolvasni:)))))))))
AngyaliAndi: (10-21-2008 @ 01:51 pm)
Egészen a homokszemig.:)))))))))))) Puszillak!
AirunAlMarem: (10-21-2008 @ 02:37 pm)
No-no...nem olyan kétszemélyes ez, vagyis igen, csak sokaknak esélyt ad a "kétszemélyes"-re...nagyon nagy gratula ehhez a vershez, nagyon megfogtál vele.
AAM
piroman: (10-21-2008 @ 02:53 pm)
Andi: addig kell kopni. Köszi!
piroman: (10-21-2008 @ 02:54 pm)
Darton-lovag: örülök, hogy Ynev környékén is olvasnak. :) Köszi!
AirunAlMarem: (10-21-2008 @ 03:03 pm)
Veszélyes hely ez, kedves Barátom :-D...legközelebb hozok valamit, amit Alyr Arkhonnal ötöltem ki :-D
Éljen a Hóhajúak világa!
Anna1955: (10-21-2008 @ 03:25 pm)
"A nap segít nekem,
hogy újra élj, te szép:
a zátonyod leszek."...Mindent elmondtál, mindent belefoglaltál, és olvasni kell újra és újra. Gratulálok.
zanzaa: (10-21-2008 @ 06:28 pm)
Piro, rólad valahogy mindig a viccelődés, a tréfák jutnak eszembe. És minél többet olvaslak, annál nagyobb végleteiddel találkozom. Dícsértem már jó pár versed, és most megint teljesen lenyűgöztél. Hatalmas vers ez :)
piroman: (10-21-2008 @ 07:39 am)
Anikó: ez az allegória valóban két emberé és meg is történt. Rettentően személyes, ezért nem csodálkozom, hogy nehezebben érthető. A kő és a víz változása, átalakulása a kő szempontjából, aki sejti mindkettőjük végzetét (sőt, biztos benne: neki a víz, a víznek a szenny), de azt is tudja, hogy talán még segíthet egyszer. A hullámzó sorokat természetesen a víz mozgása inspirálta, soronként három jambusban folyik. Köszönöm, hogy olvastál!
piroman: (10-21-2008 @ 07:43 am)
Károly: köszönöm, valóban, szinte teljes a körforgás, csak a homokból nem lesz újra kő.
piroman: (10-21-2008 @ 07:47 am)
Köszönöm Erikangyal! :)
piroman: (10-21-2008 @ 07:50 am)
anyatka: no tessék! Teljesen lelepleztél! :) Köszönöm!
Julianna: (10-21-2008 @ 09:12 am)
Számomra nagyon érdekes volt versben ez a körforgás! A gyorsolvasás itt nem megfelelő!
mango: (10-21-2008 @ 10:08 am)
Rendben, értem, piro. Illetve jól értettem elsőre is :) Egyébként minél többet olvassa az ember - annál jobban kibomlik és körbeölel...
LEKA: (10-21-2008 @ 10:21 pm)
Érdekes gondolat vonulat... A hsz-ekbő értem is miért. Ez a rész viszont nagyon teccik "kavicsban én kopok
le majd... homokszemig"
Captnemo: (10-21-2008 @ 10:49 am)
Csiszolt kőből zátony az áradt folyón valamelyik tavaszon vagy nyáron? Hogy a halott homok élettel telve tartson a meder felett új reményt és régi álmot... Vagy ilyesmi. Nekem.
piroman: (10-21-2008 @ 11:42 am)
Julianna: pedig elég gyorsan írtam. :) Köszönöm!
piroman: (10-21-2008 @ 11:45 am)
Anikó:) Akkor jó!
piroman: (10-21-2008 @ 11:49 am)
Kapitány: ilyesmi. :) Mert bár a kő végképp elkopott ebben a kapcsolatban, (s a víz is csak akadálynak tekintette) amikor fontos lett: zátonyként újra segíthetett. Köszönöm!
a_leb: (10-22-2008 @ 02:21 pm)
Mit mondjak, lenyűgöző, Síkjai annyira érzékletesek, olyan kapcsolatokkal tetted szemléletessé, hogy egyszerre éreztem fizikai, allegórikus és belső, lelki aspektusait. Hiszem, hogy mind mi kövek megtapasztaljuk a folyók erejét, lassú, emésztó rombolását, és várjuk, hogy újra ott állhassunk szilárdan, ahol szükség lesz ránk. A kérdés mindig felüti a fejét bennem ilyenkor: így sorsszerű? A felelet a versedben van. Hihetetlen nagy.
aLéb
silentium: (10-22-2008 @ 02:45 pm)
Szééééép!
piroman: (10-22-2008 @ 08:40 am)
Darton-lovag: olvastam néhány esetről a Kalandozók Krónikái-ban. :) Köszi!
piroman: (10-22-2008 @ 08:46 am)
Köszönöm Anna! A vers egy kegyetlenül tömör műfaj, ahol minden szónak, szókapcsolatnak és mondatnak teremtenie kell valami többet, mint ahogyan önmagukban állnának. Ezért szeretem. :)
felix: (10-22-2008 @ 08:55 am)
SZlkár, kemény, fürge, illékony - tömör, láttató, érezhető - nagyon jó.
Azért a kő marad.
Gratulálok.
Szeretettel: félix
piroman: (10-22-2008 @ 08:58 am)
zanzaa: mivel úgy vélem, hogy eléggé egyedi, sőt, egyszeri az élet, ezért ki is használom a végleteit. Cserébe úgy látszik, hogy az élet is ezt teszi velem. Köszönöm!
piroman: (10-22-2008 @ 09:00 am)
LEKA: a kő sorsa a folyóban. Köszönöm!
piroman: (10-22-2008 @ 09:04 am)
féix: minden a víz és a kő anyagából fakadóan. Köszönöm, hogy olvastál!
tokio170: (10-22-2008 @ 10:20 pm)
Piro... szaggatott, hullámzó versed felerősíti zaklatottság érzetedet, dühös erőd. A második versszak lett a kedvencem, de általános a nagy 5*-ös pacsi! :))
piroman: (10-27-2008 @ 07:23 am)
a Léb: köszönöm értő olvasatodat! Úgy érzem, hogy nem csak sorsszerű, (mert az olyan "vak" dolog lenne), hanem egyféle önbeváltó jóslat is ez.
