Annyira vágytam már Rád! Sokszor elképzeltem, milyen érzés lesz, ha a kezembe vehetlek. Hosszú volt ez a másfél év, amíg nem jöttél. De most végre itt vagy! Remélem semmi bajod nem lesz a sok gyógyszerkúrától. Tudod ezek segítettek, hogy egészségesen kihordhassalak. Apu is mennyire örült. Idegeskedett sokat, amíg titkolóztál. Miért nem mutattad magad rögtön? Hagytad, hogy izguljunk. Nem érdekes, már biztonságban vagy itt a pocakomban. Most mit csinálsz? kis rosszaság, a vesémet rugdosod. Most meg, hogy kinyomod a pocakom. Vigyázz, még a végén kipukkadok, mint egy lufi. Most miért nem mozdulsz? Valami baj van? Ne félj, anya és apa most elrohan a kórházba, ott majd segítenek nekünk. Na látod, nincs semmi gond. Csak egy kicsit ugrabugráltál. De összevarrtak, így már rúgkapálhatsz tovább. Fel sem kelek az ágyból amíg bent kell lenned, nehogy még egyszer így megijessz minket. Kis csibész leszel Te, már látom. Nagyon nehéz mozdulatlanul feküdni, legalább mosakodni kimehetnék. De ha nem, akkor nem. Drága kicsikém, maradj még a pocakomba. Csak négy hónapot bírj ki valahogy. Én is kibírom. Megígérem! Ugye milyen jó, hogy már sétálhatunk egy picit? Kevés bent a hely, ugye? Alig bírsz mozdulni. Olyan türelmetlen vagyok, alig várom, hogy lássalak. Milyen jó lesz majd, ha a karomban tarthatlak, pici ruhácskába öltöztetlek, sétálunk majd nagyokat. Megmutatok Neked mindent, az egész világot. Ott leszek majd mögötted, minden lépésnél. Elengedlek én, csak vigyázok, nehogy valami bajod essen. Nahát, ezt Te csinálod? Nem mondom, megríkatsz. Tudtam, hogy fájni fog, de azt nem, hogy ennyire! Nem baj, majd túl leszünk rajta. Érzem, hogy ez Neked is nagyon nehéz. Most mi történt? Miért vérzek ennyire? Nővérke! miért nincs szívhang? Hová rohannak velem? Nővérke, ne sírjon! Megrémít! Műteni kell? Miért? Mondják már meg! Lekötöznek? Nagyon kényelmetlen így. Fáj a hasam, altassanak inkább! Nem akarom, hogy féljek, az neked is árt. Nyugodt maradok. Hol az altatóorvos? csak később jön? És már vágnak? Elég, ha csak injekciót kapok? Az nem árt a babámnak? Tudom, minél előbb kint kell legyél. De félek! Nagyon félek! Nem érzek semmit. Miért olyan szótlan mindenki? Hol vagy? Nem látlak. Nem mutatnak. Miért nem hallak? Most már látlak. Sírj kérlek, sírj fel! Doktor úr! miért olyan kék az arcocskája? Ne hadonásszanak azzal a maszkkal, nem látok tőle. Úgy szédülök, nagyon gyenge vagyok. Jólesik, ha simogat nővérke. Álmos vagyok, milyen furcsa érzés. Olyan könnyű lett minden. Mintha csak zuhannék, zuhannék... Milyen fény az ott? Megnézem. Ó de szép. Kik vagytok ott? Nagyi? Papi? Ti, hogy kerültök ide? Várjatok meg, ne siessetek el! Nem akarok itt maradni egyedül. Most annyira fázom. Mami nem hallom amit mondasz. Mennem kell már. Jaj de fáj a hasam. Még itt vagyok a műtőben? Hol a kisbabám? Már reggel van? Hat órát operáltak? De mi van a gyermekemmel? Ugye nincs baja? Kislány? Kis tündérbogaram. Ugye, hogy sikerült megcsinálnunk. Ügyesek voltunk. Nővérke mikor láthatom? Tudom, hogy nem kaphatom még meg, csak szeretném látni. Istenem, de gyönyörű vagy. Hogy szorítod a kis kezed ökölbe. Felébresztettek? Ne durcáskodj! Apuci látott már? Olyan csodaszép hajacskád van. És milyen hosszú. Azt hiszem pár év múlva lesz miért aggódnunk! Már elbírlak! Kivették az infúziót, nem fogunk beleakadni. Gyönyörű kisbabám. Olyan kis puha vagy. Hogy szuszogsz itt a nyakamba. Gyere, ideteszlek az ágyamba, itt legyél velem mindig. Boldog vagyok. Nem is tudtam amíg nem voltál, hogy mennyire hiányoztál. Egész életemben csak Rád vártam, s most itt vagy végre!