Vádollak Ember!
Hát azt hiszed, mindent megtehetsz?
Mocsárrá változtatod a tündöklő tengereket,
Porzó sivataggá a zsírosan termő földeket.

Sűrű füstfelhővel borítod életünk,
Ez átok, így odavész mindenünk!
Nincsenek már zöldellő fák, ezüst tavak,
Nincs semmi! E pusztítás után mennyi marad?

Mit tudsz majd adni az eljövendőknek?
Elfogytak madarai tópartnak s az égnek.
Ezt kapja örökül az új nemzedék?
Élj, ahogy tudsz, kínlódó Emberiség!

Éhező milliók látványa nem hat meg,
Harácsolsz, zsákmányolsz, bezsebelsz s elföldelsz.
Nincs semmi jó, mi számládra írható,
Nincs semmi jó, mi bensődből fakadó!

Vádollak Ember! Mert gyilkosa
E Földnek egyedül csak Te vagy!
Érzéketlen, önző, átkozott fenevad,
Rövid az időd, már pusztítod önmagad!