Barátság! Oh, mily megkapó,
Mélységes, biztonságos, szédítőn mámorító!
Tudod te mi lapul felszíne alatt?
Tudod te mely szavak, mikortól igazak?

A falakat ledönteni- hidd el- nem nehéz,
Elég egy piciny lyuk, egy vékony repedés…
S ha bejutottál, nincs titok, nincs többé rejtekem,
Rezdülés sem lehet semmi, mi ne lenne kincs nekem.

Nyitott könyv a lelkem, olvasd csak bátran,
Engedem, hogy meglásd, mi a titkos vágyam.
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell,
Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el.

Sokat adtam, sokat kaptam,
De talán már túl sok a sok.
A kevesebb így több lett volna?
Igazak hát a régi sorok?

Beértem volna kevés szóval,
Nem kértem soha terjengőst.
Tanulságként kaptam én is,
Barátból egy ismerőst.