Kérdem...
Kérdem a szemed….
miért pont veled,
miért pont ebben a tükörben úszva
láthatom magam újra meg újra,
miért, hogy ezerszer átragyog
rajtam igéző csillagod,
miért hogy mosoly és szenvedély
éget és bennem újra él,
mért’, hogy a fényt az íriszen
zárt pillád mögött is elhiszem?
Kérdem az ajkad…
miért pont rajtad
akadt fenn végül kósza létem,
Te sem érted, és én sem értem,
mért’, hogy a lágy mosoly sarkain
illattá oldja gondjaim,
miért, hogy forró résein át
sóhaj rebeg el apró imát,
miért hogy vérem újra forr
ahogy ajkaddal áldozol?
Kérdem a tested…
miért kerested,
miért fogadtad ujjaim táncát,
hogy érző éjeket hangszerként játssz át,
vagy csendben, felajzva, legbelül
remegj, míg ívben megfeszül
lágy csípőd, hátad és vállaid,
miért idézi álmait
míg vörösen száguld a bőr alatt
az újra felizzó pillanat?
Kérdések…
válaszok nincsenek….
hagyom, hogy most búcsút intsenek…
|
|