Mint kristályba vésett karcolat, őrzöm magamban az arcodat. Lehunyt pilláim mögül nézlek - itt maradt emlékeid kísérnek
s igéznek bennem rég elbújtatott vágyakat – belőlem csak könny fakadt, s most úgy növesztesz lelkemen zsenge sarjakat, mint ahogyan a tavasz fakasztja a rügyet egy nap alatt
Most lelassult minden mozdulat… békés, meghitt ez az áhítat. Még őrzöm érintésed nyomát, pedig lassan rám szakad a Világ.
