Velem maradtak.
Könnyeimmel sodródva
az időtlenségbe bújtak,
s elmémre titokban
úgy tapadtak,
mint soha el nem tűnő
árnyak sötét zubbonyai
a félelmetes éjben
- vagy mint fekete szíjak
nyakra tekeredő fojtása,
egy haldokló,
létért folytatott
küzdelmében.
2007. február 3.
Timso: (02-03-2007 @ 02:08 pm)
Elgondolkodtato! Nagyon tetszett! Koszi!
aranytk: (02-03-2007 @ 02:15 pm)
Köszönöm, hogy elolvastad, Timso!
fényesi: (02-03-2007 @ 02:51 pm)
("Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, "
(Iz 43,1.2.4)
Meghallani-megérezni-hinni-befogadni.
János
aranytk: (02-03-2007 @ 03:45 pm)
Nem feledem. Mint ahogy ezt sem: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik!" (Zsoltár 37,5) Köszönöm, János!
Audrey: (02-03-2007 @ 04:11 pm)
"Hív még Téged az éjszaka táncba,
de hinned kell hát egy szebb világba!
Hogy boldog légy, annak szeretet az ára,
és Te vagy a saját sorsodnak kovácsa!"
mickey48: (02-03-2007 @ 07:38 pm)
Kedves Kati!
Jó helyre fordultál - a Te Istenedhez!
Ne menekülj jó és rossz emlékeid elől - hagyd, hogy elborítsanak éjszakáidon, s ha tudod, mivel állsz szemben - megbékélhetsz vele, bár elhagyni nem fogod!
Nagy mondás: Ha menekülsz előle - üldöz, ha békén hagyod - Ő is békénhagy! Én így élek, s jól érzem magam...
- Versed nagyon szép!
aranytk: (02-04-2007 @ 01:08 pm)
Drága Zsuzsi, meghatottál... Szívből köszönöm Neked! Szeretettel: Kati
aranytk: (02-04-2007 @ 01:12 pm)
Drága Anikóm! Sokszor tényleg csak a Hitem visz előre, mert sokszor úgy érzem, magamban már jóval több negatív érzés lakozik, mint ami az egészséges szintbe még belefér... Köszönöm, hogy olvastál! Ölellek!
aranytk: (02-04-2007 @ 01:13 pm)
Drága Gaby, nagyon szépen köszönöm! Ölellek, szeretettel.
Fata_Morgana: (02-04-2007 @ 01:35 pm)
Te igaz vagy, elárul a versed is, gyönyörű!
aranytk: (02-04-2007 @ 03:15 pm)
Drága Évi! Semmi másra nem vágyom, csak igaz szavakra, igaz tettekre, s igaz megnyugvásra... Ölellek, s köszönöm, hogy olvastál.
zsuzsuzsu: (02-04-2007 @ 09:50 am)
Katikám! Olyan gyakran megfordul ez a kérdés bennem is...
Gyönyörüen öntötted versbe..
Ma reggel ezt olvastam:
"Hadd mondjam Istennek, az én k?szálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? ...
Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek."
/Dávid zsoltára/
Szeretettel kivánom és küldöm:
Zsuzsi
mango: (02-04-2007 @ 10:29 am)
Hinni kell, Katikám, - szép a versed, habár még mindig a kétségbeesést érzem benne...
blue: (02-04-2007 @ 12:18 pm)
Kati, a legfontosabb a hit, és az benned lakozik. Szép a versed. ölellek: gaby
aranytk: (02-04-2007 @ 12:24 am)
Köszönöm az itt hagyott idézeted, Kedves Audrey! Szeretettel: Kati
aranytk: (02-04-2007 @ 12:31 am)
Kedves Mickey! Tudom, az elsődleges feladat, az elfogadás, s a tudat megteremtése, hogy félelmeink is hozzánk tartoznak... Így talán könnyebben kialakíthatjuk a belső egyensúlyt. Minden bizonytalanságomat Isten elé teszem... így tudom, hogy arra indulok majd, amerre Ő terel, s amit kapok, azt úgy kell elfogadnom, ahogy adta... mert ok nélkül nem történhet semmi sem. A jó lehet rossz, és fordítva... s ha nyitott szemmel járunk, az ok-okozat is megláttatja magát, a kellő időben. Köszönöm, hogy itt voltál, Mickey!
aranytk: (02-05-2007 @ 09:56 pm)
Remélem, s köszönöm, a bíztatást, Százkettes! Szeretettel: Kati
102: (02-05-2007 @ 11:18 am)
igen, életképes a kívánalom. százkettes (és remek a vers.)