Mese

Nyűtt, koszos ruhában, csorba facipőbe’
A kemence sutban ül Hamupipőke,
Mímelt szorgalommal hámozza a lencsét.
Sarokban kövér pók; az hoz majd szerencsét.


Előjön egy patkány, fintorog és krákog,
Padlószegletekben pár pormacska nyávog.
A szép leány ezt csak homályosan látja,
Csak arról álmodik, hogy eljut a bálba.


Munkáját elunva elteszi a lencsét,
Kiül a teraszra nézni naplementét,
Nézi a verebek ugrós vitustáncát,
S kertjébe leszállni egy furcsa madárt lát.


Rázza magát a griff, elhullajt egy tollat,
Kitátott csőréből hallik furcsa szózat:
Érted küldött gazdám, boldogtalan Szindbád,
Régóta ismeri már bús szíved titkát,


S ő aztán tudja jól, hogy mi kell a nőnek.
Elrepítlek hozzá, s ez még csak előleg.
Temérdek a kincse, tiéd lehet bármi,
Keblére ölel majd, és megtanít szállni.


Ám Hamupipőke most egy percet sem vár,
Felugrik, rikácsol: Tűnj innen, hess madár!
Azt hiszi, megvehet? Engem? Ez lehangol:
Hátam közepére sem kell ily’ kalandor!


Másnap, ahogy pihen, s hallgatja a hangot,
Mint tépik egymást a civódó galambok,
Hát a magas égből lezuhan egy palack,
S amint utána néz, füstölög a tarack.


A leány ámulva ismeri fel a dzsinnt,
Ki mélyen meghajol, majd felnéz, s rákacsint;
Gazdám küldi neked: egy repülőszőnyeg.
Repülj hozzá, kérlek! S ez még csak előleg!


A fél világ féli, oly nagy a hatalma,
Ezer dzsinn szolgálja, csupa magamfajta.
Takarodj! – üvölti, és megvetőn nézi
Foga közt sziszegve: Kisebbségi! Sémi!


Harmadnap igazán különös vendég jő;
Fentről szól, de rejti egy fekete felhő.
Követ vagyok most csak, bár én vagyok Zeusz,
Bolyong még, s nem jöhet dicső Odüsszeusz.


Elrepítlek hozzá, gyere velem, lányom,
Úr leszesz a szívén, úr léssz a királyon!
Egy nő, ha övé volt, attól fogva örök,
Tudja Odüsszeusz, tudja minden görög,


Gondoskodik erről a vak dalnok, Homér.
Örök dicsőség vár már egy mosolyodér’.
Egy rongyos csavargó? Neki adjam kincsem?
Hogy hozzá csapódjak? Nincsen olyan isten!


És Hamupipőke ölel hűs kemencét,
S a sötét sarokban hámozza a lencsét,
Feledi már azt is, hogy tegnap ki járt itt;
Álmodik bálokat, álmodik királyfit.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=11472