Ház a pálmák mögött - I

Ház a pálmák mögött

 

Előszó

  Jó érzéssel gondolok barátaimra, akiknek regényem témáját, és mondanivalóját köszönhetem.
  Életük apró epizódjai, örömeik, bánataik, mindennapjaik alakították és alakítják történetünket.
  A cselekményben azonban egyikük sem fog magára ismerni, mert többszörösen átalakult dolgokról van szó, és a történet is idegen környezetben, és nekünk szokatlan dimenzióban játszódik.


 

I - fejezet

A vihar


  A hatalmas pálmafák szinte a földig hajoltak, ahogy a tornádó hihetetlen ereje rájuk tört ezen a különös, viharos éjszakán. A felhők gyorsvonatot megszégyenítő sebességgel közlekedtek Miami amúgy szelíd, és legtöbbször holdfényes éjszakai egén.
  A csodálatosan szép ház a hatalmas parkban csak néha tűnt fel egy-egy pillanatra, amikor a holdfény mégis áttört a száguldó felhők összefüggő takaróján. E pillanatokat kivéve, csak a piciny éjszakai lámpa fénye tört utat magának a koromfeketeségben, amely Anna szobájában égett.
  Anna nagy lelki nyugalommal térdelt ágya előtt, és imádkozott - imája hangjai azonban nyomtalanul belevesztek a vihar iszonyatos üvöltésébe.
  A lány egyedül volt. Sorsa úgy alakult, vagy talán ő maga alakította úgy, hogy mindig egyedül maradt. Anna fiatal, alig húsz éves lány volt, és szíve magányra vágyott, különösen a tragédia óta, amikor is két éve elvesztette szüleit.
   Autójuk egy tömegkarambol következtében az autópálya egyik hídjáról az alattuk húzódó kegyetlen, mindent elemésztő mocsárba zuhant. Azóta sem került elő - minden kutatás hiábavalónak bizonyult. A mocsár nem engedte áldozatait.
  Szüleitől örökölte ezt a gyönyörű házat a hatalmas parkkal, és a házat körülölelő pálmafákkal, melyek testőrökként vigyázták a ház lakóinak nyugalmát.
  Most is éppen életüket kockáztatták, hogy minél többet felfogjanak a pusztító szél erejéből, mely védelmük tárgyát, Anna házát is veszélyeztette ezen a kegyetlen, viharos éjszakán.
  A lányt azonban nem volt könnyű megijeszteni. Ő a világon csak egyetlen dologtól félt, és az nem volt más, mint önmaga.
  Imáját befejezve ágyára heveredett - a kint tomboló vihar hangjai, a szél kegyetlen üvöltése egy másik furcsa hangot juttattak eszébe - Annára rátörtek fiatalkora emlékei - szinte megfoghatóan rontottak rá a különös képek - egy film foszlányai. Ez a film azonban az ő életéről szólt.
  Talán hat éve annak, hogy Miamiba költöztek. Azelőtt Nevadában éltek, a hatalmas sivataghoz közel, egy kisvárosban. Itt nőtt fel Anna, és itt változott gyönyörű, tizenéves fiatal lánnyá.
   Gyermekkorában lételeme és élettere volt ez a sivatag, különleges geológiai képződményeivel, titokzatosan villódzó éjszakai fényeivel, melyek kedvelt témái voltak a helybéli lakosoknak - különösen a kocsmában, és különösen egy-két korsó sör után.
  Nem kellett persze mindjárt lerészegedni egy ilyen történethez - ez a helyi lakosoknak nem is volt szokásuk. Legtöbbször senki nem ivott többet a kelleténél. A sör csak arra kellett, hogy legyőzzék szorongásaikat, félelmeiket az ismeretlentől, és egyáltalán beszélni merjenek a jelenségekről, melyeket általában egyetlen rövidítéssel illettek – UFO…
  Ezt a jelenséget tették felelőssé, minden gondjuk-bajuk okozójává - pedig erre egyiküknek sem volt semmi bizonyítéka.
  Kivéve persze Annát - akinek különös, szinte hihetetlen története itt kezdődött a sivatagban.

  Ezek a képsorok ejtették rabul most is képzeletét, a vihar által okozott különös hang hatására - amely kísértetiesen hasonlított arra a másik hangra - egy régi augusztusi éjszakán, ott kint a sivatagban…





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=11510