:
Sötét hófellegek,
sápadt Nap tört fénye,
üvegkemény fagytemető,
hajléktalanok réme –
De minden borún
Áttör a remény,
s kemény
jégpáncélt zúz a holnap…
A percek végtelenbe hullnak,
minden lassan eltolódik…
S egy gyönyörű kép;
Egy elhagyott, sötét
kapualjban
két szerelmes önfeledten
csókolózik…
(70 szó a szövegben) (693 olvasás)
prayer: (04-22-2007 @ 09:43 pm)
Igen, valahogy így válik köddé a borongás is a szívekben, ha oltárt avat egymásban a csók.
blue: (04-22-2007 @ 10:18 pm)
Mind a forma, mind a vers tökéletes. szeretettel: gaby
Eroica: (04-22-2007 @ 10:21 pm)
Keserédes vers ez Mikikém. Szomorúságot, szerelemvágyat hordoz.De... szép!
piroman: (04-23-2007 @ 09:20 am)
Ismét egy ötös! Remek ellentétpár! Grat: piro.