bg: (12-27-2008 @ 01:45 pm)

Ültess 10 fát. Abból egy nem fogan meg, kettőt kiszárít a nap, kettőt kicsavar a szél, kettő tönkre termi magát...a maradék háromból egyet biztos ellopnak, egyet te ajánlasz fel másoknak. Marad egy fád, és talán kilenc magod... most folytatod, vagy el sem kellett volna kezdeni? Gergely

parakalo: (12-27-2008 @ 01:56 pm)

Valaha azt gondoltam, hogy el se kellett volna kezdeni. Ma már tudom, hogy folytatnám. Miért? Mert volt pár év, nap, hónap, óra, perc, pillanat, ami boldog, gyümölcsöző, termő volt. És már egyetlen ilyen pillanatért is megéri folytatni.

Anna1955: (12-27-2008 @ 08:32 pm)

Megnéztem a filmet, szörnyű. Nem tudom, hogy a magány számlájára lehet-e írni. A vershez az összefüggést, még nem értem, kérlek segíts ebben...

parakalo: (12-27-2008 @ 12:43 pm)

A filmmel együtt nagyon ijesztő és fájdalmas volt, mondhatni ütött. Kedvem lett volna a sarokba összekucorodni, míg valaki haza nem ér és át nem karol. Remélem a tehetséged írta és nem az érzéseid. Már ha szét lehet választani a kettőt...

Anna1955: (12-28-2008 @ 09:43 am)

Nem tudom...Értelek mit akarsz mondani, de egy kegyetlen brutális gyilkosság soha nem magyarázható, sem a szerelemmel, sem a magánnyal, sem semmivel. Aki erre képes, soha nem érzett szerelmet, szeretetet, egyszerűen egy szadista őrült, aki csak birtokolni akar. Szeretetre nem képes, mert őrült agya képtelen a normális gondolkodásra. Persze ez lehet, hogy csak az én véleményem...

bg: (12-28-2008 @ 09:45 am)

Anna, köszönöm hogy megnézted. Ez amolyan amatőr ábrázolás a szerelem, az élet mellékhatásairól... a versben arra gondoltam, hogy mennyire nem ismerhetjük önmagunkat, a filmen pedig átléptem ezt a határt, mint egy groteszk neheztelés ... Gergely

bg: (12-28-2008 @ 09:54 am)

Anna, igazad van, de a gyilkos is felnőtt valahogyan, és neki is lehettek boldog pillanatai, ahogyan rossz pillanata van ... egy katona pl. más szerelmét lőheti le, az se jobb ... (talán a miértre keresek valamit) ... Gergely