:
Első repülés az éjben
Lebegve Ég és Föld között
Nem fájnak már a hangok
Árnyékok a fények mögött
Ez az első repülés az éjben
Ismerős álarcok között
A szád, a szemed, az arcod
Már régen a Holdra költözött
Mindegy már nekem,
Ha hívtok, ha vártok
Kezemben a Jövő
Most itthagyom rátok
Elfáradt a karom
Elfáradt a Nap
Emberek az égből a Földre tartanak
Ez az első repülés az éjben
Lebegve Ég és Föld között
Nem fájnak már a hangok
Árnyékok a fények mögött
Ez az első repülés az éjben
Ismerős álarcok között
A szád, a szemed, az arcod
Már régen a Holdra költözött
Én elrepülök...
(82 szó a szövegben) (746 olvasás)
fényesi: (12-29-2004 @ 06:47 am)
Akkor én azon (nem írom, hogy kevés) szerencsések
közé tartozom, akik hallhatják ezt akár minden nap,
ugyanis ez megjelent CD-n! :-)
veva: (12-29-2004 @ 09:57 am)
A Hold, tényleg olyan, mintha egy arc lenne. Valamikor nagyon (nagyon-nagyon) régen el is neveztem Hold-anyónak. A versed tetszik. :)
Audrey: (12-29-2004 @ 12:14 am)
Hiszen ez gyönyörű!!! Szívesen hallanám megzenésítve is!
:-)))
BB: (12-29-2004 @ 12:29 pm)
Köszönöm Pajtások!
1-2 napon belül felteszem a zenés változatot a hangos versek közé! Üdv, BB.
ukume: (12-29-2004 @ 12:48 pm)
("Pajtások":)))) ) jaj, mit is akartam?... igen.. hogy embert barátjáról... értem már:)
