Vonat-mesék (kerettörténet)
Ha az ember sokat vonatozik, egy idő után olyan, mintha létformává válna. Megszokja a zakatolást, mint egy új friss ritmust, ami minden nap újra és újra beleivódik a szívdobbanásai között a fülébe. Megszokja az utasokat, a lármájukkal, a szagukkal, vagy a kedvességükkel együtt.
Megszokja az elsuhanó tájat is, és vágül már minden elsuhanó bokrot ismerősként üdvözöl.
Viszont mivel a vonat egy kicsit az otthonává válik a nagy vonatozgatásban, jobbna odafigyel, mi törtnik. Persze csak ha valami szokatlanról van szó.
A vonat a legjobb hely, hogy napokig töprengjük egy fülünkbe jutott félmondaton: mit is jelenthet, vagy hogy ki is volt, aki itt ült, és beszélgetett velem...
Minden nap megannyi kis történet. Biztosan akad még.
Hát, ezez lesznek az én vonat meséim.
Vonatról, vonatra, tőlem, nektek :)
|
|