Vörösliliom

Ugye milyen szépen kacagott a tavasz
mikor rózsafényben ragyogott két lélek?
Szép emlék tört utat, akár egy kamasz,
míg múltak tavaszából újra erre tévedt...

Ugye milyen jó volt megfognod a kezem,
érezni egy napig, hogy mienk a világ,
látnod, hogy örömkönny futja át a szemem,
míg apám hangján suttogott a cseresznyevirág?

Ugye milyen szép volt a galambok násza,
s a kőszobrok arcán a boldog égi fény,
a megújuló életnek gyönyörujjongása
a váradi Szajna hullámos vizén?

Lena

A nagyváradi tavasz magnólia fái,
lilaszirmot hullattak lábaink elé,
s míg fényét ragyogta a „Kőrösmenti Párizs”
képzeletünk felszállt a csillagok közé.

Ott sétáltam én is a régmúlt plaszterén,
macskaköves útján, ahol Ady járt,
s ahol Juhász Gyulát érte a csalódás kudarca,
mert viszonzatlanul is szerelemre várt.

A folyónál hallgató szelíd lelkű fűzfa,
vízbecsobbant tükörképe varázslatnak tűnt,
mikor a Tündérkertben átsuhanó emlékek árnya,
a fodrozódó vízben lassan elmerült.

Minden nyíló falomb azt suttogta nekünk,
a múlt, csak akkor él, akkor létezik,
ha vannak olyan író és versszerető emberek,
kik a múltban hagyott kincset szívükön viselik

Egy szép Nagyváradi nap emlékére

2011.04.03