Letörlöm arcomról a felelőtlen szavak
maró könnyét fiam
és elteszem majd neked arra az időre,
mikor őszülő hajjal állsz sírhantomnál
és zokogva borulsz rá az egyre
mélyebbre süppedő nyirkos szemfedőre.
Talán, akkor megérted, hogy a szeretet
egyszerű formája mindig ugyanaz…
Ne bántsd azt az embert, soha meg ne bántsd,
ki életével védte ifjúságodat.
Az idő tovaszalad, nem hajol meg előtted,
nem emel fel két kezével olyan magasságig,
hogy fentről letekintve ne vedd majd észre,
milyen, ha a kibuggyant vér,
sima vízzé válik.