Hallgass meg!

Meghallgatnád mi van bennem?
Miért remeg a legforróbb nyárban testem?
A lelkemben miért dúl ádázul a vihar,
Pokolra vetném a dicstelen múltat,

Nyisd ki füled, hogy hallja a szíved!
Hogy rettegned kell,- miért hiszed?
Gondolatod béklyóit vesd a Tiszába,
Koldusokká tesznek s ez gyalázat,

Mi kell még ember az ébredéshez?
Elvegyék hited gyermeked jövőjében?
Szolgát neveljen belőle vagy udvaroncot,
Ezért vet neked olykor semmitérő koncot,

Amikor majd az ősz nem rozsdabarnán csillog,
a dermesztő tél hidege megérinti arcod,
akkor jusson eszedbe mit tettél,
Száddal csak ígértél, kezeddel mindent vittél.


Szeged,2011.09.27.