hegyikristály:

- mondd,
kis aranykalapács!
miért bántasz engem?
törsz le tőrzsemről,
összezúzod lelkem,
pusztítod testemet?

kis aranykalapács:

- drága hegyikristály!
én néked fájdalmat okozni nem akarok.
azt szeretném, 
hogy tiszta testeden
keresztül nézzen át a Nap,
és forrásvízében
kacsintson Rád a Hold.

hegyikristály:

- ne bánts engem!
én egy áttetsző kő vagyok!
te meg fémed melegével
törsz be egy hideg ablakot.

aranykalapács:

- testedben ott van a tisztaság,
a gyógyító erő záloga.
amit nekem adott a Föld,
csak egy sárga szín talmi mosolya.

hegyikristály:

- miért akarsz engem?
hiszen, csak egy darad kő vagyok?

aranykalapács:

- azért akarlak Téged,
mert benned gyógyul meg az ember,
éled újjá a lélek,
és ketten hagyunk a Földön
csillogó nyomot.