a fuvaros
jöjj velem, hisz itt az út vége,
jó utazó!
nincs már többb borod, kenyered száraz,
elfogyott a só.
csizmád sarka levált, köpenyed lyukas,
kalapod elveszett.
senki sem ejt már érted könnyet
a bezárt ajtók megett.
hajad kihullott, gerinced megtört,
arcodat ezernyi ránc szabdalja már.
mindegy volt, hogy jeges, hideg a tél
vagy forró a nyár.
az Idő, amit ketyegő órákba zártál
végképp lejárt.
az utolsó villamos sem csenget, " aluszik",
a járat végleg megállt.
ülj be hát a járműbe, utolsó utadra
kísérlek én.
fizettségem egy obolus, órabérnek
nem is csekély.
és ha megérkeztél, visszafelé adjál nekem
jó referenciát.
a jövőben rendszeresen szállítsak ne csak
pénztelen csavargót,
de sok, bő-erszényű, adakozó
pénzes királyt.
|
|