ilyenkor, ősszel hideg már a föld.
kilehellte magából nyári mosolyát.
rozsdabarnára, sárgára váltott át a zöld,
lehullott levelek hallgatják
egymás vacogó fogsorát.
a pocsolya cipőt áztat.
felszínén szél-borzolta komor fodor.
a járda mellett fázósan áll dideregve
néhány meztelen, csupasz bokor.
nekem nincsen szárnyam.
ezt a földet koptatom.
igyekszem egyenesen járni,
és megbotlom,
ha megiszom kupa borom.
a mültamba öltözöm.
rajtam szép,  kevésbé csinos darabok.
hiába szaggatjátok le rólam őket,
én akkor is magam maradok!
elfogadtam felvett ruhád.
nekem úgy voltál szép.
nem tudtam a felhőkön járni,
így hát nem fogadott be az Ég.