:
oly magasak a hegyek,
és mi oly picik vagyunk.
mégis játszunk a gondolattal,
hogy egyszer a csúcsra jutunk,
ahol kezet fogunk a Szivárvánnyal,
arcunkat nem könny barázdálja,
de langy eső feszesíti,
és önfeledt kacagásunk,
mint megannyi színes pillangó
lebbennek a légben.
a Nap megértően mosolyog ránk,
szép lelkünket tiszta ruhába öltözteti,
hogy gyönyörködjön bennünk.
a levegő virág illatú,
és vidám harangok kondulása jelzi,
hogy végre megérkeztünk.
(52 szó a szövegben) (949 olvasás)
pipacs64: (11-14-2010 @ 11:41 am)
Minden embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban...
A Te lelked is vágyik a szép dalra!! Engedd hogy megtaláljon-az életben is!! Mert azt gondolom létezik!!
Nagyon szép vers!! Köszönöm!!
fényesi: (11-15-2010 @ 07:21 am)
Nekem Te az örök garabonciás vagy. Nagyra értékelem az embert, aki -ha kell vesztére is-, mindig szárnyalni akar! Benned van! üdv. fTJ
Teru: (11-16-2010 @ 08:23 pm)
Minél többet bohóckodsz, annál tisztában látom mi él Benned igazán...
Szeretettel Teru
a_leb: (11-16-2010 @ 11:14 am)
Józsi, tetszett a versed, talán pont abból a megfontolásból, amit János írt :-).
aLéb
