lesz majd ágyunk
az idő lassan pereg,mint
homokórában a kolduló szemek,
kik sokukban is magányosan
néznek a messze távolba,
várva, hogy sorsuk beteljesedjék.
számolom a lajhár perceket,
közben faragok hol léha,
hol eszelős verseket,
és az idő szekerének lovait nógatom.
azok meg csak cammognak,
mert nekik nem sietős a menet, ez trend,
köti őket a menetrend,
mit egy Feljebbvaló adott.
tíz perc is eltelt,
mialatt született e néhány sor,
eltünt közben egy-két pohár bor,
ezzel is telt az idő.
közben a képernyőn nézem képedet,
kezed most éppen integet,
én visszaintek.
éljen a web kamera kitalálója!
ezzel is múlt az az idő,
tudja azt jól két szerető,
hogy hamarosan teljesül a vágyunk,
elfogy majd az idő,
megérkezel, felhajtva a lepedő,
és ott lesz az ágyunk,
ahol megpihenünk,
és az időnek fityiszt mutatunk.
|
|