Voltunk mi kérem jó partizánok,
munkások, parasztok, semmi sznob.
Nem kellett ehhez érettségi, csak
erős tenyer, mely messze dob.

Harcoltunk mi a friccek ellen,
padláson, pincében, gangokon.
Kezünkben jól állt a bunkócska drága,
énekeltük a nótát mély hangokon.

Álltunk mi a barrikádon, és hullott
az ellen, mint a zöld dió.
Itt tudtuk meg azt az érzést,
hogy halni csak állva, és lőve jó. 

Voltunk mi vagy háromszázan,
sok derék, ifjú komcsi legény.
A csaták után vettük csak észre,
hogy számunk már kész családregény.

Azóta is azon tépelődöm, ha fröccsözés
mellett érzek egy cseppnyi bút.
Hogy a francba nem nyertük mi meg
sok milllóan a Második Háborút?