Csurran csöppen
loccsan-toccsan
csendben csörgedez.
Patak partján esti órán
megszokott e nesz.

Sárba léptem
cipőm cuppan
zajt csak én csapok,
szemrehányón néznek rám
rejtőző állatok.

Csiga csúszik
csibor úszik
pisztráng lesben áll,
szitakötő szárítkozik
és mindenki vár…

Eljő a perc nagysokára
a völgyre csend borul
a kis kedves, félénk nímfa
fürdőzni vonul.

Lélegzetem visszafojtva
lesem bájait
gyöngyház derengésű teste
titkos tájait.

Szelíd dombok, sötét völgyek
táncoló karok…
jaj, véletlen meg ne lássa,
hogy én itt vagyok!