ablakomba ült a Hold
a Clair de Lune-t míg hallgatom
a zongorán egy rózsaszál
és lent egy lány a kispadon
lehetne ő a rózsaszál
hófehér teste a zongorán
lassan rózsába pirul…
a Clair du Lune-t míg hallgatom
szívem ábrándos izgalom
kocsi fékez fut már a lány
árnyéka suhan a házfalon
eltűnik más férfi oldalán…
a Clair de Lune-t míg hallgatom
A parafrázist, Csiteszt megelőzendő,
megírtam magam:
Úgy indult, mint egy könnyű flört…
de kiteljesedve elsöpört
e szélviharrá dagadt orkán
keserűséget lenyomva torkán
a költőnek, kit elgyötört
e nyárestén indult könnyű flört.
„Azt hittem rózsa a zongorán
és hűséget hord a homlokán,
de ajkam miatta keserű…
Szívemből elszállt a langy derű
és elhervadt a szép érzés korán…
mint rózsaszál a zongorán!”
"A Clair de Lune-t most leveszem,
mert zökken a tű a lemezen.
Szemétre való bakelit korong!”
- a költő a szerelmen elborong-.
„Fő, hogy nem ment el végleg az eszem,
a Clair de Lune-t gyorsan leveszem!”
